Mi a véleményetek egy olyan emberről, aki materialista (csak az anyag létezik), nem hisz az Istenben, imádja a pénzt, nem lételeme a zene (csak megszokásból kapcsolja be a rádiót)?

Amíg tisztességes, kulturált, erényes, korrekt, normális, esetleg még barátságos is, addig az a véleményem róla, hogy, nos, ő egy tisztességes, kulturált, erényes, korrekt, normális ember, aki esetleg még barátságos is.

Ha netalán megpróbálna meggyőzni engem afelől, hogy csak az anyag létezik, az Úr pedig nem, udvariasan a tudomására hoznám, hogy ebben a kérdésben nem egyeznek a nézeteink. Amíg engem nem zavar az ő világnézete, addig ő is tegyen meg annyit, hogy tolerálja az enyémet.

Az, hogy imádja a pénzt, nem feltétlenül vall éleselméjűségre. A pénz nélkülözhetetlen, hiszen enni, ruházkodni kell, az imádata viszont... elnézést, nem találok szebb szót: hülyeség. A pénz nem boldogít. Közhely, de akkor is így van. Jó dolog, ha az embernek van egy menő kocsija, de akkor sem boldogít.

Az, hogy nem lételeme a zene, édesmindegy énnekem.

Mi a véleményetek egy olyan emberről, aki:

-materialista

Nem értek vele egyet, de nem tartom gáznak.

-nem hisz Istenben

Nem értek vele egyet, de nem tartom gáznak.

-nem lételeme a zene

Hát erre most mit mondjak? Nagyon szeretem a zenét, de talán nem pusztulnék bele, ha nem lenne, szóval nem tartom gáznak.

-(csak megszokásból kapcsolja be a rádiót)

Mi otthon ebédnél pont ezt tesszük.

-imádja a pénzt.

A pénzt nem imádni kell, hanem használni. Ha valódi imádatról van szó, akkor kicsit ostobának tartanám az illetőt, sőt félelmetesnek, mert lehet, hogy tisztességtelen dolgokat is megtenne imádata tárgyáért. Ez az egy állítás egy kicsit aggodalommal töltene el.

Szerintem a legfontosabb, hogy neked, ha Istenhívő vagy, tolerálnod kell. Nagyon fontos az, hogy a hívők mit csinálnak a környezetükben, mert rajtuk keresztül ítélik meg az emberek az egész kereszténységet.

Türelmesnek kell lenni. A lényeg az, hogy nem fog tudni megváltozni. Ehhez Jézus kell. És azt kell meglátnia, hogy Jézus már akkor meghalt érte, amikor még utálta és gyűlölte. Jézus már akkor elfogadta, és szabad az uta Istenhez ha hisz Jézus áldozatában. Mert Jézus áldozata az, ami számít Isten előtt, nem pedig a mi jó vagy rossz cselekedeteink mennyisége, vagy 'aránya'. Őt is kész elfogadni, bármikor, bármilyen hosszan nem hitt benne azelőtt. Ezt tudnia kell. Neked pedig imádkoznod kell érte. Ugyanis Isten az, aki meg tudja az emberek szívét indítani - és Isten időzítése tökéletes. Ha tudja, hogy Isten kész megbocsátani neki bármit bármikor Jézus áldozata miatt, akkor azt Isten a megfelelő időben, amikor éppen nyitott rá a szívében, akkor eszébe fogja juttatni. Ezért imádkozz. Csak Isten képes a szíveket átformálni, és ő mindig látja az emberi szívet. Tudja, hogy mi van ebben az emberben is - mindig. Bízz az Ő erejében.

"Zsolt 37,5 - Hagyd az ÚRra utadat, bízzál benne, mert õ munkálkodik"

1-es, nem értek veled egyet. Nekem sosem voltak nagy álmaim, csak annyi, hogy legyen egy saját házam (amit ne hitelből kelljen fizessek), egy saját autóm (nem luxus, csak egy középkategóriás), és hogy ne kelljen a napi betevő miatt aggódni - gondolok itt az ételre, italra, rezisre, heti 1x kikapcsolódás (gondolok itt akár 1-2 sört meginni a cimborákkal, vagy a párommal elmenni vacsorázni), havi 1x ruhavásárlás, kb. félévente cipőcsere. Spórolásra gondolni sem mertem, de most az is összejött. Megdolgoztam érte, és hiszed, vagy sem, örülök neki, hogy van, végre megvehettem a Nintendo Wii-t, amire kb. 2 éve várok... Sajnos a sok munka mellett nem sok idő marad játszani, de a heti 1x kikapcsolódáshoz áthívni a cimborákat játszani, tökéletes. Azért vigyázok, hogy ne költsek minden hülyeségre, mert be akarom fektetni, és az is boldoggá tesz, hogy tudom, szaporodni fog.

Van viszont egy pont, ahol átértékelődik az ember (én még nem értem el, csak hallottam), és a pénz csak sokadlagos szerepet tölt be - én erről is úgy vélekedek, hogy elsősorban a pénznek köszönhetően, mert a munkájuk mellett semmi gondjuk sincs. Nem kell külön stresszelniük azon, hogy mit esznek holnap...