Minek maradjon itt az ember Magyarországon?! Hogy más hibáiért szenvedjen és nincs semmi megélhetőségi lehetőség! A porba tipornak minket! Ha most ez van mi lesz később!?!?!?

fiatal pár vagyunk kisgyerekekkel. Mi már nem fogunk kimenni az biztos, de a gyerekeinket bíztatni fogjuk rá. Ha nem is külföldi letelepedésre, de néhány éves munkára biztos.

Mi pedig arra alapozunk, hogy valahogy úgy kell élni, hogy minél jobban függetlenek tudjunk lenni, ami persze nem teljesen lehetséges, de annyiban igen, hogy sokmindent megtermelhetünk, állatokat tarthatunk, hitelünk minimális, legyen itthon fa fűteni, stb.

Nem is tudom mi a jobb, ha az ember végiggondolja, hogy mit tesznek velünk, vagy az, ha inkább nem...

Idézném a Hetedik c. film utolsó mondatát:

"- Hemingway egyszer azt írta valahol "Szép ez a világ és érdemes harcolni érte. " A második felével egyetértek."

Szerintem a legtöbb magyarnak is így kéne felfogni.

Ha mások kárai miatt szenvedsz meg, de kiemeled magad a dicsőséggel, hogy "igen én vállalom a múltbéli terheket" azzal mutatod fel, hogy megálltad a helyed, hogy büszkék lehetnek rád, hogy előbbre vitted, mint a megrontói ennek a nemzetnek anno. Kibújni a felelősség alól csak lejjebb rántja az erőseket (akik küzdenek), megvonod az empátiád. Gyáva, de emberszerű cselekedet (sőt még bölcsnek is mondható), de az ilyen döntések nem tesznek magyarrá, sem jobb emberré. Ha meg úgy vagy vele, "rohadjon meg mind, ahonnan való, megérdemlik a szenvedést és módszeres pusztulást!" szerintem nemcsak, hogy magyartalan leszel, de embertelen is. És bármennyire nem érzel majd az után szikrányi hazaszeretetet se, egy másik ország embere is emberségesebbnek fog tűnni, aki még hajlandó sorsközösséget vállalni, ezekre a külföldiekre talán a 13 aradi vértanú zöme a legjobb példa, akik más hazájáért, más emberekért vállalták fel a harcot és pusztulást emelkedve magyarrá, de ami még fontosabb: emberien nemessé.

3: én boldogultam otthon (multinál jó fizetéssel), de azt láttam, hogy a gyerekeimnek már élhetetlen lesz az ország. Tanárok, orvosok alig keresnek valamit, a vállalkozókat szétadóztatják, miközben egyre nagyobb inaktív réteget kell eltartaniuk. Én nem magam miatt léptem, nekem itt nem lesz több mint amennyi otthon volt, de azt már látom, hogy a gyerekeimnek igen.

Otthon a gyerekek hulla fáradt tanára panaszkodott, hogy nem tud megélni holott több magántanítványa is van esténként, emiatt nem jut ideje a saját gyerekeire, itt meg a kipihent tanár suli után beül a csilivili kis kocsijába.

szerintem nem arról van szó, hogy e kérdezőnek nincs munkája, vagy lusta a boldoguláshoz. Hanem arról, hogy el vagyunk lehetetlenítve. Küzdenünk kell azért, ami máshol könnyebben megvan.

És ne legyünk már birkák, ne lépjünk ki a sz.rból, mert jó meleg??? Ahelyett, hogy felemelnénk a szavunkat, hogy ez így nem jó, inkább küzködjünk?