Nem találjátok furcsának hogy első versemet 26 évesen írtam?
Méghozzá úgy hogy az erőteljes indíttatást a bánatom adta,pedig nem is szeretem a költészetet vagy az irodalmat,még csak erős sem voltam tanulásban.Mégis itt van,kíváncsi vagyok mit mondtok,mit gondoltok és éreztek ha elolvastátok a verset.
Köszönöm.
Milyen egy világ.
Gyönyörű tájak,érdekes állatok,
mesébe illő minden,amit az élet a
földre adományozott.
Minden passzol,semmi sem véletlen,
ha létezik az isten,büszkén tekinthet
amit ő már megteremtett.
De a világ magán hordja az embert,
aki talán egy kakukktojás a többi
élőlény mellett.
Nincs még egy faj a földön amiben
ennyi hiba találkozzon össze.
Zűrzavar a fejükben,jeges sötétség
a szívükben,ezt én meg soha nem érthetem.
A meggondolatlanság sem apróság,
egymás közt mostohán,a földet is pusztítván.
Soha véget nem érő emberi gyarlóság.
Ezernyi gonoszság,ezernyi bűn,ha csak
belegondolok,elönt a düh.
Ezernyi hiba közt alig akad ellensúly,
milyen világ az ahol nincsen egyensúly.
Gyengülő szeretet,gépiesedő élet,
a belső természetesség fokozatosan lohad,
a múlt értékeinek lassan nyoma sem marad.
Milyen világ az ami engedi az ilyet,
milyen világ lesz,ha nem ér ez egyszer véget?
Sokan érzik úgy hogy a bűntetés elkélne,
sokféle világvégét magukelé képzelve.
De mivel a világ ebben lassabb,
az emberiség lesz az aki magának szab gátat.
Ezernyi gondolat és ezernyi érzelem,
ez vezérelt ebben a fájdalmas versemben.
Fáj ha hazudnak,fáj ha szándékosan gonoszak.
Fáj ha a szemükkel ítélnek és fáj ha nem látnak a szívükkel.
Fáj az igazságtalanság,fájnak a ki nem érdemelt szavak,
fáj hogy milyenek az értékrendek,fáj a szenvedés amiért embernek születtem,
nap mint nap szembesülni az ezernyi bűnnel.
Arcomról a mosolyt letörli a gyarlóság bűze.
Robotok járják az utcákat,arcuk rideg fém,
tekintetük mint a hideg jég.
lelkük sötét,sok gonoszság otthona.
fagyos szavaikat tisztátlan ajkuk mondatja.
A gyerekek tanulnak,a felnőttek robotolnak,
de mindenkin észrevétlenül csattan a bilincs.
A szabályok hegyekben tornyosulnak,
a megtévedt ember régóta be van zárva,
hideg van és sötét,hamis vígasz,de az sem a kilincs.
Nincs kiút,az emberi világ ilyen,semmit nem teszünk,
megtört lelkek várják hogy a test megszünjön,
életre születtünk mégis öngyilkosssá leszünk.
Milyen egy világ ez,ami engedi hogy egy faj ennyi hibát megszűljön?
A 26 évvel semmi baj. A vers tartalma tetszik. Szerintem nagyon értelmes, az egész Földért aggódó gondolatokat sokan a magukévá tudják tenni. (pl. én is)
De a formája az tényleg nem elég jó. Van úgynevezett szabad vers, amiben se rím, se ritmus, hát.. azért versnek mondják. Vagy pedig legyen benne úgynevezett "kósza" rím. A te versed próbál rímelni, de érződik rajta, hogy rím lenne, de nem elég jó. Szerintem folytasd a filozófiai gondolataid elméélyítését, fogalmazását, előbb utóbb jó verseket fogsz írni.
Összehasonlítva a jól rímelő, jó ritmusú, de semmitmondó versekkel, a tiéd a jobb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!