Én vagyok az egyetlen magyar, aki szereti a törököket, kultúrájukat, zenéjüket stb?

Én is valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva vonzódom a török kultúrához, de nem érezném, hogy szégyent hozok bárkire is, főleg az egyházra vagy a magyarságra.

Egyrészt azért nem, mert nem akarok áttérni az ő vallásukra, csupán érdekel - s ez az érdeklődés szimplán betudható kíváncsi természetemnek.

Másrészt azért nem, mert én büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, a történelmünkre, minden egyes megnyert csatánkra és bukásunkra, s ebben benne van a török is. Jelentősen hozzájárultak a mi kultúránkhoz is.

Talán előző életemben élhettem ott, ezért vonzódom ennyire arrafele.

Inkább legyél büszke arra, hogy nem vagy olyan szüklátókörü mint ők, mert az a gáz amikor valakit azért nevetnek ki mert másképp mer gondolkodni mint az átlag, egyéniség vagy és ez nagyobb érték mint tucatembernek lenne, valószinüleg ez zavarhatja őket. A török zenét pedig nem csak törökök hallgatják elég széles körben népszerü Törökország határain kivül is, arról meg nem beszélve, hogy gondolom nyugati zenét mindegyik hallgat ezerrel, pedig Amerikában sem hiszem, hogy egyeltalán ismernék a magyar előadókat. Az, hogy széles látóköröd van olyan dolog amiért a mai világban igazán hálás lehetsz az Istennek mikor a fiatalság 5 percet nem bir ki facebook nélkül annyira érdektelen ösztönlények. Tehát mondd csak meg nekik, hogy ők a szánalmasak, mert nem képesek kilátni a lakótelepen túli világba. A kereszténységre ha ezzel hoznál szégyent az szintén régen rossz lenne, már nem a középkorban élünk amikor az érdeklődés bün volt.

u.i. Ha minden igaz szeptembertől Törökországban fogok iszlám teológiát tanulni.

Én éltem kint másfél hónapot egy tengerparti kisvárosban, török családnál. A gazdagabb réteg életébe és mindennapjaiba láthattam bele, imádtam. Az emberek nyugodtak, higgadtak, mosolyognak, a boltosok nem hajítják utánad a vadászkést, ha úgy mész ki, hogy nem vettél semmit náluk, sőt, még kellemes napot is kívánnak vigyorogva, segítőkészek, rendesek.

Ami nem volt szimpi az az árusok nyomuló stílusa, hogy lépten nyomon, a fél karomba kapaszkodva akart valaki odarángatni a bazárához, hogy nézzem meg milyen szép akármijei vannak. Ezt nem szerettem, de ezt leszámítva nagyon. A klímát, a kultúrát, a mecsetek hangját, a tájat, a városok, falvak összképeit, tényleg mindent. :)

Nagyon sok török barátom van, velük is rögtön megtaláltam a közös hangot, nagyon jó kapcsolatban vagyunk, jelenleg ők segítenek gőz erővel, hogy a nyaramat ismét kint tölthessem. :) Az életemet is eltudnám képzelni ott simán!