Kisdobos és úttörő emlékek?

sátortábor,harsonás ébresztő,zászlófelvonás, reggeli torna,hegymászás,számháboru,esti tábortüz mellett ének.

épitőtáborok,ahol dolgozni kellett,mégis jó volt.Csillebércen jutalomtábor.Hüvösvölgy,uttörővasut.

Őrsi gyülések,szabadtéri játékok,vagy bográcsos paprikás krumpli főzése. Bármit csinálhattunk, nem az volt a lényeg,hanem hogy együtt voltunk, együtt éreztük jól magunkat.

Rengeteg élmény, olyan dolgokból,ami ma már egyszerüen nem létezik,ezt viszont sajnálom.

Ami elsőként eszembe jut, az a honvédelmi napokon rendezett akadályverseny volt.Az iskolánk közelében szép nagy, erdős, parkos terület volt.Ezt bejárva bukkantunk különféle ügyességi feladatokra.És menet közben együtt énekeltünk.Ezt a programot mindig közös bográcsozás zárta a nagy parkban, ilyenkor volt zene, további játékos feladatokban vehetett részt, aki akart, vagy lehetett a fűbe terített pléden üldögélni,pihenni.

Május elsejéken is mindig szervezett bulit az iskola is.Ez reggel ünnepséggel kezdődött, amire egyenruhát, nyakkendőt kellett viselni, ezután kimentünk a parkba, ahol volt élő zenekar, bazárok, közös játékos programok, vagy szintén heverészés, pihenés a puha fűben .Estig tartó buli.

A kisdobosoknak , úttörőknek voltak rendszeresen közös, tanítás utáni programok, ami jó unaloműző volt, meg erősítette az összetartást, barátságokat.

Voltak úttörőtáborok is, ingyen vagy nagyon olcsón nyaralhattak így a diákok(bár akkoriban egyéb nyaralási lehetőség sem volt különösebben drága).Akkoriban az osztályképeken is egyenruhában kellett lennünk.Fehér ing, kék nadrág vagy szoknya, nyakkendő.Így sokkal csinosabbak, egységesebbek vagyunk a képen.Most már akár melegítőben is mehet a diák osztályfotózásra és sok úgy is megy...

Ami összességében legjellemzőbb volt arra a korra, az az összetartozás szelleme, több érdekesebb közösségi program, vidámabb, családiasabb hangulat.Megadtuk a módját mindennek.Kár, hogy a mostani fiataloknak nincs részük ilyesmiben.Élettelibb élmények ezek, mint ülni a gép előtt.