Normális, hogy csak ilyen ritkán beszélünk barátnőimmel?

Nálunk is így van, 2 en egyetemre járnak 2 en dolgozunk külön, ritkán érünk rá. Mi akik dolgozunk más a beosztásunk többnyire így van hogy csak hétvégén tudunk beszélni. Akik ugye egyetemre járnak azok tanulnak ezerrel meg ugye kollégiumban is laknak nem érnek rá nagyon netezni sem. Persze van még 2 barátnőm akik szintén dolgoznak de mivel gyakorlaton vannak és van hogy tanulniuk is kell így ők sem érnek rá mindig beszélgetni. Ez így van alapozzuk az életünket mert nem abból áll hogy mindennap csevegjünk órákig, hanem ugye otthon is van dolog.

A barátom sem tud beszélni mindig a haverjaival azok is dolgoznak többnyire meg a párom is amint hazadől a munkából vagy ledől az ágyra kicsit kifújni magát, vagy kimegy fát vágni és behozni. Meg munka után néha az anyjáékhoz is el kell mennie segíteni mert apja 3 hete eltörte a lábát aztán ott is segíteni kell. Sajnos ez van ilyen az élet, ebben az időszakban már ez normális sajnos. Felnőtt életet kezdünk élni, ezzel jár :S

Igen, normális, kezdtek felnőni, ilyenkor már nem működnek a sülve-főve barátságok.

Ettől még nem szeretnek kevésbé téged, egyszerűen csak megváltozott az életük. Majd megérted, ha a tied is meg fog. (Szerintem hamarosan.)

Huh, ha két hetente fixen beszéltek, az még jónak is mondható. Én a legjobb barátnőmmel, akit testvéremként szeretek, és egy városban lakunk, kéthetente ritkán tudok találkozni, inkább kettő és fél - három hét szokott eltelni két találkozás között, közte meg csak akkor írunk egymásra, ha nagyon fontos dolog történt. És így is képben vagyunk a másikkal, nem érzi egyikünk se magát elhanyagolva.

Párom a barátaival fél évente ül össze, nekik ennyi is elég.