Mennyire adsz más véleményére? (Öszinte válaszokat szeretnék, menőzés nélkül)

Ha van alapja, elgondolkodom rajta. Egy ilyen ,,sz.házin" nem, mert nincs konkrét oka, de egy ,,önző p.csán" már igen.

Az ismeretlenek véleményét magasról lesz*rom, az ismerősök véleményén el szoktam gondolkodni.

Összevetem a saját tapasztalataimmal. Többnyire kiderülnek az eltérések, ellentmondások. Akinél sokszor tapasztalom, hogy a véleménye reális, objektív, "adni lehet rá", egy idő után összevetés nélkül is elfogadom. Ez jó, mert kevesebb idő kell valami megismerésére.

Én mindig elgondolkozok azon,amit rólam mondanak,de van olyan ember is,akinek a véleményét magasról letojom,mert rosszindulatból mondja azt,amit.

Nem különösebben. Az életstílusom távolról sem mondható átlagosnak (például ha nincs kedvem dolgozni, egyszerűen nem megyek be, ez sokak szemét szúrja, merthogy a munkát azt komolyan kell venni - szerintem egy nagy frászt! nem mondom, voltak nehéz hónapjaim, amikor effektíve nem volt mit ennem, de túléltem, és nem érzem tragédiának), ez sokak szemét szúrja. De meggyőződésem, hogy én csinálom jól, sokkal érdekesebb életem van, mint azoknak, akik folyton csak robotolnak és kuporgatnak. És mivel az egész eddigi életem ezt a meggyőződésem támasztja alá, könnyen megtehetem, hogy nem adok mások véleményére.