Tényleg működik ez, és ha igen, mit lehet ellene tenni?

Az, hogy az emberek, főleg a gyerekek hajlamosak olyanná válni, mint amit a környezetük elvár tőlük, vagy amit kinéznek belőlük, és a lényeg, hogy mindezt úgy, hogy még nincs is kimondva! Voltak ilyen pszichológiai kísérletek is erre, pl két tanárra bíztak egy-egy osztályt, és az egyik tanárnak azt mondták, hogy az ő osztálya gyengébb képességű, a másiknak meg, hogy a gyerekek zsenik, és végül ennek megfelelően is alakult a tanulók teljesítménye. Hogyan érezték meg a tanulók? Elég titokzatosnak tűnik, de az is lehet, hogy könnyen tettenérhető jeleket küldtek a tanárok, ha nem is szavakkal, és nem is tudatosan, de egy-egy gunyoros grimasz, lemondó legyintés, ill. biztató mosoly, elismerő arckifejezés formájában? Ha ez tényleg működik, akkor ki tudja törölni az ember felnőttként a kimondatlanul is beleültetett programot, ami állandóan fut benne? "Én erre (is) alkalmatlan vagyok. Nekem ez úgyse sikerülhet. Ez az én formám. Ilyennek születtem, kár is próbálkozni." Tehát nem arra gondolok, hogy a szülő szapulja a gyerekét, hanem csak gondolatban írja le magában, lemondóan, pl saját magát is értéktelennek tartja, és úgy gondolja, hogy akkor a gyereke sem lehet másmilyen, mint ő. Egyáltalán meg lehet érezni a gondolatokat, vagy csak a gondolatok fizikai megnyilvánulásait érzékeljük ilyenkor? És vissza lehet csinálni, ami elromlott?