Cigányok Indábol származnak?

A honfoglalás előtt a magyarok is Ázsiából (Mongólia környékéről) vándoroltak el, úgy telepedtek le a Kárpát-medencében...

Csak azért említem, mert ez valahogy mintha senkinek nem jutna eszébe! :]

Ez az, utáljuk mostmár az indiaiakat is! A cigányság eredete ismeretlen, de valószínű arról a környékről jöttek. De ha összehasonlítjuk őket az indiaiakkal... Az ottaniak kedves, barátságos és békés emberek.

Egyébként én nem hiszek abban, hogy a cigányoknak a vérükben van a lopás, a munkakerülés meg az agresszió. Nem mentegetni akarom őket, de biztosan számtalan oka van annak, hogy idáig süllyedtek.

Kik vagyunk, honnan jöttünk? Ez a kérdés régóta foglalkoztatja a cigányságot. Indiát tekintik őshazájuknak és számos tény valószínűsíti a cigányság indiai eredetét. Először is, a rasszjegyeik. A többségük arcvonásai őrzik a megszámlálhatatlan indiai nép, nemzetség arcvonásait. A hindi és a romani nyelvben számos hasonlóság, megfelelés van, elsősorban az oláh (vlah) cigányok nyelvjárásában. Az ősi foglalkozások, a színes viselet, a vándorlás, a tánc és a muzsika szintén Indiába mutat vissza.

A cigányság minden eddigi adat szerint India északi részéből, a Gangesz folyó völgyéből indult hosszú vándorútjára. Ma - hitelesnek tűnő adatok szerint - Radzsasztánban és Gudzsaratban 15 millió cigány él. Magukat Dom-nak nevezik, s még ma is szekeres vándoréletet élnek.

"Jóval színesebben, tarkábban öltözködnek az átlag indiaiaknál is, ékszereik csodálatosan fantáziadúsak. A legmuzikálisabb népcsoportnak ismerik őket. Főfoglalkozásuk a lovakhoz köti őket: elsősorban is a kereskedelemhez. Egyéb tevékenységük a fafaragás, háztartási eszközök készítése, tarka textíliák hímzése. És persze a jóslás! Igencsak fürgén ropják a táncokat."1

Az idézet szerzőjének volt szerencséje találkozni Gudzsaratban vándorcigányokkal. Megemlíti, hogy a "csór" ige a hindiben is lopást jelent, alighanem cigány jövevényszó a csór, csórni a magyarban, amint a kaja is, amely a hindiben is kaját jelent. A kutya főnév már szélesebb körben honos azon a tájon is. A számok a hindi és a romani nyelvben hatig azonosak. A hetes, a nyolcas, a kilences és a tizes hosszabb görög környezetben való tartózkodásra utal.

Európában becslések szerint kb. ugyanannyi - 15 millió - roma él elszórtan, mint Indiában. Európa nyugati felében kb. összesen él annyi roma, mint Közép-Kelet Európában és a Balkánon.

A cigányok vándorlása

A cigányok, elhagyva őshazájukat, Indiát, /Észak-Nyugat/, szétszóródtak a nagyvilágban. Egyes csoportjaik igen messze kerültek egymástól, mégis megőrizték származásuk közös vonásait, hitvilágukat, nyelvüket, gazdagodva a vándorlás során érintett országok népei kulturájának egyes elemeivel.

A cigányok Indiában vándorzenéléssel, kézműiparral foglalkoztak. A mai indiai cigány törzsek /kb.15 millió/ a dom-ok, a bandzsarák foglalkozása is megegyezik a cigányokéval. A dom szóból, melynek jelentése vándorzenész, a görögországi tartózkodás alatt rhom, rom lett, mely ma a cigányok népneve. Magukat mindazon cigányok rom-nak , /illetve roma/ nevezik /nevezték/, akik Bizáncon /ma Isztambul/ keresztül jöttek Európába. A többi csoport magát kalo-nak, /fekete/, és manush-nak nevezte. Mások szerint a rom szó jelenti az embert, a manush jelentése férfi.

A cigányok vándorlása összefügg a vándorzenéléssel, mert Firdauszi /i.sz. 935-1020/ perzsa költő szerint Bahram Gur király 10000 lurit /cigányt/ hívatott Perzsiába, mint zenészt. Kortársa, Hamza Ispahani 10000 zottról tesz említést, akik cigányok voltak. Ezek előbb rabszolgák lettek, majd Arábiába kerültek a XI. században a Tigris folyó alsó folyása mentére.

A cigányok, elhagyva őshazájukat, Indiát, India észak-nyugati részét, a mai Pandzsáb környékét, három csoportra oszlottak. (A Pándzsáb szó jelentése: öt folyó.) Ezt a vidéket tehát öt folyó szeli át. Egyik csoport Kelet felé ment, a másik csoport Dél felé, a harmadik csoport Nyugat felé. Ez a csoport hosszabb időt töltött Perzsiában, a XI. században Perzsiában két csoportban éltek. Az egyik csoport neve ben, a másik csoporté: phen. A ben-csoport Szíria felé vette útját, a phen-csoport Örményország felé. Az európai cigányok a phen-cigányok. Nyelvészetileg a cigányok tehát :

örmény cigányok szír cigányok,

európai cigányok.

Minden európai dialektusban van perzsa, örmény, török, görög jövevényszó, ami azt bizonyítja, hogy akkor még együtt voltak.

A bizánci krónika 835-ben már arról ír, hogy a cigányok Anaszorbosz-ban vannak /Kilikia/. Innen a X. és XV.század között két irányban távoztak. Az egyik irány Egyiptom, Észak-Afrika Földközi-tengeri része, Spanyolország. A másik irány Közép-Európa, Dalimil cseh krónikás 1242-ben írja, hogy Csehországban számos ember jelent meg alamizsnát kérve, éhesek vagyunk /kartas bokh/, mondták. A XIII. században egyes zenész cigányokat tatár kémekként emlegettek. Németországban, Svédországban a cigányokat ezért is hívták tartarennek. A cigányok tömeges megjelenése Európában a XIV. századra tehető.

A XIII. század második felében az európai cigányok a Fekete-tengertől északra, és a Duna alsó folyása mentén éltek. A cigányok egy része már a X-XI. században elérte Görögországot, és a Duna-melléket.

Korai cigány település Krétán és Peloponészoszon volt. A slagadok Palesztinából Krétán át Modonra /Modona/ érkeztek. Szümon Szimeonisz 1340-ben „de gente chaimi”-ról ír Krétán, akik cigányok voltak.

A cigányok első európai hazája Peloponnészosz volt. Nagy cigány település volt Modon melletti Gippe /ma Methoni/ 1483-ban 300, 1519-ben 30 barakk volt. Modont a törökök 1500-ban elpusztították. Mikor a cigányokat kérdezték: honnan jöttek, a válasz az volt: „ek Gippe” /Gippéből/. Ez viszont úgy hangzott Egippe, Egyipte, Egyiptom. Így lett a nevük „egyiptomi búcsújáró”, illetve a „fáraó népe”.

A görög nyelvet nemcsak Görögországban beszélték, hanem a Fekete-tenger mentén is. Az európai cigányok nyelvében örmény és görög elemek találhatók. Görög nyelvi hatás eredménye a hím és nőnemű névelő felvétele is, a -mos képző, lexikális elemek felvétele. Örmény területről a cigányok Pontoszi területre vándoroltak, majd a Krim félszigeten és a Dnyeszter alsó folyása felé.

Nagyobb csoportok az 1400-as évek elején indultak el Görögországból felfelé a Duna mentén Havasföld, Szerbia, Horvátországon keresztül. Görögül is beszélő cigányokat 1416-ban említenek Meissenben, l4l8-ban Zürichben, 1427-ben Franciaországban. Angliában 1500-ban, Svédországban, Finnországban 1512-ben vannak cigányok.

Az első hullámban érkezett csoportokat nevezik kárpáti cigánynak. Egyes csoportjaikat nyelvjárás szerint nevezik kalonak /spanyol/, az anglo-romani /angliai cigány nyelvjárás/, a pajibano /magyarországi, lengyelországi, csehországi/ a szintó /németországi/, stb.

A második hullámban érkezett csoport az 1450-es évek végén érte el Magyarországot. Mivel román nyelvterületről érkeztek, sok román eredetű jövevényszóval / ami a kárpáti cigányoknál szláv eredetű/, így lett a nevük oláh cigány. Törzsi nemzetségi szervezetükhöz tartozás tudata ma is fennáll.

A kárpáti cigányok nagy része Magyarországon nyelvük feladására kényszerült. Kis csoportjuk még beszéli a nyelvet, mely kissé eltér az oláh dialektusoktól. A többszázéves cigányüldözés legelőbb a kárpáti cigányokat érte, különösen Európa nyugati országaiban volt igen erős a cigányüldözés. Magyarország csak később lépett be a cigányellenes ténykedésbe. A kárpáti cigányok üldözése és nyelvük feladására kényszerítése ellentmond annak a ténynek, hogy a kárpáti cigányok jelentős része muzsikus volt, akiket jószívvel fogadtak a Kárpát-medencében. Szórakoztatták az embereket, zenéjük, táncuk nagy elismerést, sikert hozott számukra. Ezért is integrálódtak legelőször a magyarsághoz, s vesztették el anyanyelvüket. (Az integrációnak nem kellene nyelvvesztéssel társulnia.)

Nemcsak muzsikáltak, a vendéglátás más területeit is kedvelték, pincérek, korcsmárosok lettek. Igaz, sokáig megmaradtak faluszéli telepeiken, de ezek a telepek rendszerint másutt voltak, mint a sátoros vagy oláhcigányoké, gyakran épp a település másik végén. Ők a romungrók, a magyar cigányok egyik ága. Éppen integrálódásuk révén közülük sokan lassacskán elhagyták a telepet és beköltöztek a helység belsejébe.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy szakítottak hagyományvilágukkal is. Öltözködésükben többé-kevésbé hasonultak a környezethez, asszonyaik számára már nem volt kötelező a népviselet és a fejkendő, az illemnek eleget tettek, ha hosszú hajukat kontyban, masnival díszítve hordták.

"A cigány művészet mindenek előtt az élet művészete. A cigány művészet maga az életmód, a romák számára a zene maga az élet. Azok a hindu és romungró zenészek, akik sohasem jártak külföldön, ugyanazzal a mozdulattal, ugyanazt a ritmust ütik egy kancsón, egy tejesüvegen."2 Nemcsak a romungrók, hanem az anyanyelvüket beszélők is, ők elsősorban.

Ha a zene a cigányok számára maga az élet, ez nem jelenti azt, hogy minden cigány zene autentikus, és változatlan maradt a hosszú vándorlás során. A zene időközben életmódból foglalkozássá is lett, elemeket vett át azoktól a népektől, melyekkel találkozott. (A dzsessz egy részében és a flamenco esetében vegyes művészet - Spanyol-cigány).

A Kárpát-medencében jórészt a történelmi Magyarország területén kialakult az a cigányzene, amely ismert világszerte, s tulajdonképpen nem is igazán a cigányság zenéje, illetve mára a magyar kultúra részévé vált. Brahms, Liszt Ferenc is elbűvölve hallgatta ezt a zenét, s tiszteletére saját műveket komponáltak. Olyan hírességek növelték a cigányzene hírét, mint a gömöri születésű Czinka Panna, aki a XVIII. század legkiválóbb muzsikusa volt. Nagyapja: Barna Ferenc, II. Rákóczi Ferencnek muzsikált és vele ment a számüzetésbe. Dankó Pista is okkal-joggal kapott emlékművet a millennium alkalmából szülővárosában: Szegeden. Biográfiája is megjelent.

A mai hazai cigányzenészek is kiválóak, zeneileg is iskolázottak. A Talentum Alapítványi Iskola ének, zene és táncszakán számosan tanulnak. A Budapest 100 tagú cigányzenekar, a 100 tagú virtuózok és mások Japántól Ausztráliáig és Kanadáig mindenütt szívesen látott vendégek. Virtuozitásuk mellett bámulatra méltó tulajdonságuk a rögtönzés, az akár csak egyszer hallott zene bravúros előadása. Számos zenész dinasztia ismert közülük, sok gyermek már egészen kis korában ámulatba ejti játékával hallgatóit.

De nem kevésbé világhírű az autentikus cigány zenét játszó néhány együttes, például az Ando Drom. A hagyományokra építve, alkotó módon fejlesztik tovább a cigány zenét. Például az Ando Drom az ősi magyar tekerőlantot megszólaltató és magyar népdalt éneklő művészt játszatott együtt a maga cigány zenészeivel, énekeseivel, s a két nyelv, a kétféle keleti muzsika gyönyörűséges zenévé, élménnyé ötvöződött, bizonyítván, hogy a művészet egyetemes és híd lehet az emberek, a népek között. Meg, hogy az autentikus cigány zene és a magyar népzene keleti zene. (Gyönyörű mindkettő. És egymástól nem is idegen.)* De nem a cigányok történetét írjuk, hanem szokásrendszerük és hiedelemviláguk a téma. Pedig ideje lenne a cigányzenész dinasztiák történetének feldolgozása is. Még csak annyit, a cigányzenészek is őrzik hagyományaikat, a legkedveltebb cigány ételeket eszik, ünnepeiken tartják hagyományaikat.

Az előtted lévő szövegből idézem:

"Nagy cigány település volt Modon melletti Gippe /ma Methoni/ 1483-ban 300, 1519-ben 30 barakk volt. Modont a törökök 1500-ban elpusztították. Mikor a cigányokat kérdezték: honnan jöttek, a válasz az volt: „ek Gippe” /Gippéből/. Ez viszont úgy hangzott Egippe, Egyipte, Egyiptom. Így lett a nevük „egyiptomi búcsújáró”, illetve a „fáraó népe”. "

Valószínűleg ez lehet az oka.

Nem is tudtam, hogy nem minden cigány roma, meg hogy vannak cigányok, akik nem romák.