Mi a lenyege a munek? (Kosztolányi Dezső Appendicitis )

"Korai elbeszélései közül a legismertebb az Appendicitis (1911), amelynek szürke, szorgalmas kishivatalnok hősét a vakbélműtéte során felé megnyilvánuló szokatlanul nagy figyelem kiveti élete megszokott rendjéből, s tragikomikus módon nagyra növeli jelentőségtudatát. Kosztolányi számos novellájának alapkonfliktusa valamifajta aránytévesztés, ami ideig-óráig sorsszerűséget lop a mindennapok megszokott folyásába. A banalitás annyira meghatározó eleme ennek a világnak, hogy átsugárzik a hangsúlyozottan dísztelen stílusra is. Kosztolányi lírájának szecessziós-szimbolikus rétege csak elvétve bukkan fel novelláiban. Elbeszélő művészete meg sem közelíti a pályáját vele csaknem egy időben kezdő unokaöccséét, Csáth Gézáét, akinek szenvtelenül előadott mini-tragédiáiban az ösztönök késztetéseként-játékaként bekövetkező katasztrófa nem marad meg az esetszerűnél, hanem általánosabb érvénnyel rendelkezik: az önmagából kifordult világrend metaforájává válik."

"... Eme válságjelekkel párhuzamosan, nagy megszakításokkal és erőtlenebbül ugyan, de viszonylag épen működik írásaiban egy termékenyebb hajlam is: a szociális indítékú lázadás és az esett, kiszolgáltatott emberek iránti részvét. Ez öltött érdekes és eredeti formát már az egészen korai Sakkmattban, s ez {309.} a magasabbrendű érdekeltség emeli ekkori darabjai fölé Szeretlek, Egy régi tárca, A szemetes és Appendicitis című novelláit. Erejüket és elevenségüket az adja, hogy a mondandó, ami bennük életre kel, olyan határozott értelmű, humánus tartalmú érzelmi vagy gondolati lelemény, mely a költőt is intenzívebben, sürgetőbben ösztönzi átérző, beleélő epikusi képességeinek mozgósítására. A másutt kimódoltnak ható váratlan fordulat itt sorsfordító jelentőségűvé súlyosodik, a jelentéktelen esemény mély értelmű bírálatot fejez ki. Az Appendicitis szürke, szorgalmas kishivatalnoka egy vakbélműtét során a feléje hajló emberek figyelme, az érte való részvét és aggodalom közepette egy pillanatra a mindenség centrumának érzi magát, s ez a pillanat kiveti élete szokott rendjéből: fütyül a hivatalra, szorgalomra, utcára kerül, de szánalmas és megható szívóssággal őrzi a pillanat emlékét, mikor magát fontosnak tudhatta. Így lett az operáció sorsfordító esemény; s épp így figyelmeztet arra, hogy az adott társadalom a boldogságnak csak tragikomikus fajtáját adhatja. A jelentéktelen fordulatok képtelen és gyakori felduzzasztásában tehát – mint erre Kardos László rámutatott – az életbetöltő események hiánya, a kispolgári élet szűkössége, szomorú távlattalansága is benne foglaltatik."