Szerintetek ez jó meglátás, nevelési módszer lesz?

Ezzel az a baj, hogy a karácsonyi szünet után a suliban mindenki egyből arról fogja faggatni a gyereket, hogy "Te mit kaptál karácsonyraaaa?" Lehet, hogy kellemetlen lesz neki azt mondani, hogy "Semmit".

Szerintem a kiindulás jó, a végkifejlet nem. Nem azzal van a baj, hogy ajándékozunk, hanem azzal, hogy elvárásaink vannak. Magas elvárásaink. Ha valaki nem azt kapja, amit szeretett volna, megy a hiszti (szerencsére nem mindenhol). Sajnos fontosabbá vált az ajándék maga, mint a mögöttes tartalom. Arany középútnak én azt ajánlanám, hogy mindenki készítsen kézzel ajándékot a másiknak (emlékszem, amikor kiskoromban minden karácsonyra rajzoltam valamit anyuéknak, sokkal jobban örültek neki, mintha egy boltban költöttem volna rájuk a zsebpénzemet), vagy vegyen olyan apróságot, ami kedves a másiknak (pl. én idén apunak házi készítésű lekvárt és befőttet fogok venni, mert imádja a hasát :)).

Ha a nevelési módszer felszínes akkor ne csodálkozzunk, ha az eredmény is felszínes lesz.

Tudom, hogy jó szándék vezérel, de a kiszemelt módszer nem feltétlenül jó.

Az értékek megtanítása, főleg a gyerekedre nézve, nem ott kezdődik, hogy megvonod a hétköznapi örömöket magadtól vagy a hozzád tartozóktól. Az ember nem egy robot, ergo képes önállóan gondolkozni. Ezért nem kell eltörölni valamit, ami kellemes is lehetne, csak azért, hogy nehogy abba a hibába essen a gyerek, hogy összetéveszti a látszatot a valódi értéktől, ugyanis nem fogja összetéveszteni a kettőt, amennyiben valóban helyes nevelést kap.

Sőt, gyakran ott figyelhetőek meg családi problémák, ahol túl szoros a gyeplő.

A gyereknevelésről amúgy is van az a mondás, hogy " olyan mint a szappan: hal túl lazán vagy túl szorosan tartod , kicsúszik a kezeid közül. "- Ezért sokszor sokkal célszerűbb, ha inkább az értelmes és önálló gondolkozásra, a fegyelemre, a mértékletességre és a valódi értékekre tanítod meg a gyereket ahelyett, hogy megvonod tőle azokat a dolgokat, amelyek bármely gyerek életét színesebbé teszik.