Mi történik velem? Részletek lent.
Nos a sztori tömören: régebben, kb 4-5 hónapja, az volt rám jellemző, hogy mindig a tömeg központjában voltam, sokan figyeltek rám, elvoltam mindenkivel, az utcán utánamfordultak tök idegen városokban, könnyen ismerkedtem, tudtam kezelni a helyzeteket... DE. Most egy rémálom minden... Rám köszönnek tök idegenek az utcán /kisebbség/ visszaköszönök, és basszus kiröhögnek... nevetség tárgyává tesznek... nem csinálok semmit, csak létezem... de mások meg mondják h milyen csinos lettem, de már akk is arra gyanakszom, h csak szivatnak...
16/L
Öt évvel vagyok idősebb nálad és nekem ugyanígy kezdődött. Szociális fóbia a neve. Nem diagnosztizálták, mert nem szedek rá gyógyszereket, néha vannak pánikrohamaim, de nagyon ritkák.
Ne ijedj meg, neked egyáltalán nem biztos, hogy van valami személyiségzavarod :) 14-17 éves korban ezek normális dolgok, csak nálam nem múlt el még.
Ekkor sok hormon termelődik, próbálgatja a szervezetedet, nincs még rendes ritmusa a hormontermelődésnek, ez hangulatváltozásokra ad okot, amelyek akár hónapokig is tarthatnak. Belecsöppensz az életbe, ezek normális dolgok, de tudom, hogy átélni sokkal vacakabb érzés.
Fel a fejjel, előbb-utóbb kimászol belőle :)
Üdv megint :)
Kifejtem szívesen. Nagyobb társaságban néha hirtelen elkezdem magam nagyon kényelmetlenül érezni, egyszerre betódul az emberek látványa és hangja a fejembe és elképesztően rossz élmény. Olyankor elfutnék legszívesebben, volt már rá példa is, hogy ezt tettem, de általában kinézek az ablakon, hogy kissé megnyugodjak, hogy nincs baj. A buszon vagy villamoson is előjön, ezért eleve igyekszem az ablakok mellé ülni vagy állni, hogy ha kell, menedéket nyújtson a látvány. Hogy ne csak a sok embert lássam magam körül.
Aztán van úgy, hogy elmegyek a boltba és minden lépésnél arra gondolok, hogy engem figyelnek, hogy ha megbotlom, akkor kiröhögjenek. Vagy ha moziba megyek, a pénztárnál előre rettegek, hogy pont most fogok dadogva jegyet kérni és aztán az egész film alatt pocsék a hangulatom, mert tényleg megbotlik a nyelvem egy mondatnál.
Sok ilyen van. Sokszor nem jutnak eszembe ilyen apró butaságok, de legalább ugyanennyiszer frusztrálnak is.
Ha a könyvtárban mászkálok a polcok között, ahol mellettem olvasgatnak az egyetemisták, akkor mindig hangosabbnak érzem magam a kelleténél, pedig csak lépegetek a szőnyegen és mégis kellemetlenül érzem magam.
Ilyesmik a pánikrohamaim. Nem súlyosak, de rendkívül zavaróak.
Huhh énis hogy ugymondjam 'menő' voltam régen XD . . aztán elkezdtem magam csúnyábbnak látni. . mert kiszélesedett a csípőm eltünt a kerek fenekem a mellem ellaposodottaz arcom is megváltozot. . emiatt stresszes lettem a hajam is elkezdett hullani :S a fogaim is elmozdultak. . . nem tudok napokig aludni. . emiatt olyan vagyok mint egy elő halott napközben. .. anyáék elvittek pszihologushoz. . mert kikészitettem őket a szerintük csak beképzelt problémáimmal. . . állandóan sirok és nem nagyon megyek emberek közé :S suliban is inkább kerülöm az embereket :S
15/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!