Veled is gyakran megesik, hogy kötődsz valakihez, aki egy időszakban közömbös veled, majd érzékenyen kiábrándulsz, nehogy már megint csalódást okozzanak, de ekkor már úgy tűnik, megint tart hozzád?

Volt idő, amikor jól kijöttünk,

..de most..röviden velősen: szeretem, de utál, majd utálom és szeret.

Sok embernek mániája, hogy "azt szereti, akinek nem kell?"

Vagy csak gonosz módon belőled akarnak g*cit csinálni?

Gondoltam is, hogy lesz ilyen válasz. Sokaktól hallottam ilyen panaszt, már internetes közösségi oldalakon is csinálnak belőle posztokat, hogy valakinek az kell akit nem kaphat meg.

De most történetesen egy barátról van szó, akiről talán egyszer megesküdtem volna, hogy nem találok hozzá hasonló embert, így nem fordulhatok el tőle, most meg olyan érzéseket vált ki belőlem, hogy az fáj. Idegesítő. És nagyon bizonytalan magával. Mindenkinél beválik, ha hagyom a fenébe, és majd talán rendbe jönnek nála az érzelmek, beszélni úgy érzem már NEM tudok vele! semmi görcsöm hozzá.

Szerintem nem hullámvasút.

A hullámvasút jó dolog, úgy képzelem el hogy mind a ketten fent vagyunk, majd egyszerre érünk le, együtt stb..

Ez inkább olyan, mintha valaki kergetne hátulról, majd egyet gondolnék, és én kezdeném el kergetni. Nevetséges.