Hiányzik a régi iskolás életem, mikor rázkódok bele?
Talán a téma a mentális témába is mehetett volna. Az a lényeg, hogy most dolgozok, egy ideig érdekes volt, de most már hiányzik a régi, "iskolás" életem. Szeretem amit csinálok - mégis, azon vettem észre magam, hogy ülök egy tök néma irodában fél méterrel a föld alatt, ha felállok, megmozdulok, még én kérek elnézést, hogy megtörtem a csendet, itt vagyok egész nap, és kb. 3 emberrel beszélek egész nap. Néha olyan rossz kinézni, hogy mennek ott mások az utcán, én meg itt vagyok börtönben. Aztán vége a napnak, és valahogy nincs semmi.
Ezt hogy dolgoztátok fel?
Nos, a munka világa nem móka és kacagás, ne örülj neki, hogy van munkád! Sokkal rosszabb lenne, ha otthon csücsülnél már egy 1 munkanélküliként!
Valahogy jobb kapcsolatot kellene kialakítani a munkatársaiddal. Egyik nap süss sütit, mondván nem fogyott el otthon, megeszitek ebédszünetben, kicsit dumáltok. Mondd nekik, hogy munka után menjetek el kávézni vagy valami. Ha jó bent a légkör, akkor repül a munkaidő, de azt meg is kell teremteni. Nekem nagyon inspiráló mikor megkapom a fizetésem, és szépen rakosgathatom el a kis pénzemet, mert látom, hogy egyre közelebb kerülök a céljaimhoz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!