Magamra ismertem a szegénység kultúrájában. Ciki?

Na barátom, elmesélem, hogy 2011 júniusáig pont így éltem. Aztán egy nap rájöttem, életveszélyes, hogy majdnem nulla forintom van. Aztán azóta a "bevételem" egy szerény százalékát beteszem a bankba, egy olyan betétbe, ami havonta kamatozik, de csak akkor, ha nem veszek ki és teszek be. Eltelt azóta 14-15 hónap, most annyi pénz van a számlámon, hogy halálosan nyugodt vagyok, nem érhet különösebb baj és ráadásul az a FÉLRETETT PÉNZ NEM IS HIÁNYZIK. Miért? Mert amúgy is elköltöttem volna olyan dolgokra, amire egy hónap után nem is emlékszem. Szerintem ennyi a titok, tégy félre egy szerény százalékot és kész, ne is gondolj utána arra a pénzre, olyan bankot válassz, ahol nincs bankkártya, nincs netbank, nincs parkoló, kényelmetlen legyen odamenni és kivenni pénzt.

Én inkább gyűjtögető típus vagyok. Általában gyűjtök valamire mindig, de ha nem akkor is jobb szeretek gyűjtögetni. Természetesen költekezem is rendszeresen, de mondjuk nem tudna zavarni, ha úgy halnék meg hogy milliókat hagytam hátra.

Választhatsz: következetes leszel és félreteszel, amennyit kell, vagy: a szép új ruháidban fogod végezni egy csinos híd alatt. Ilyen egyszerű, csak választani kell:)

(Alkoholista) Apám mellett megtanultam, hogy gyűjteni kell, félretett pénznek kell lennie, mert ha nincs, nagy bajban leszel egy "szép" napon.