Ha összeállnának Budapesten, vidéken az emberek és összedobnának pénzt új projektekre, hamarabb fejlődne a város?

Ez így szép és jó lenne igen.

Csak az a baj, hogy egy adott településen is nagyon sokfélék az emberek. Nem biztos, hogy mindenki beleadna a lehetőségei szerint. Ez még csak nem is lenne baj, ha nélkülük is tud valamit finanszírozni a többség. Azonban mindig lennének olyanok, akik nemhogy ellene lennének a fejlesztéseknek, mondván őket nem érdekli, hanem olyan primitívek, hogy tönkretennék azokat. Vannak akik örömüket lelik abban, hogy összegraffityzik a wc-k falát, felégetik a kukákat, letörik a fák ágait, összetapossák más virágait, vagy csak szimplán eldobálják a szemetüket bárhol.

Ezek megelőzése jelenleg szerintem majdnem akkora pénzt igényel, vagy többet is, mint adott fejlesztés megvalósítása.

Aztán ha 1-2-szer tönkretették valakik fejlesztését, azok kiábrándulnak, mert gyakorlatilag kidobták a pénzt a semmibe, és többé nem fognak beleadni.

Ezt manapság csakis úgy lehetne megoldani, ha minden egyes négyzetcentiméter közterület be lenne kamerázva, és a kamerák felvételei alapján az összes rossz szándékú embert megbüntetnék. És nem csak egy ejnye-bejnyével, hanem úgy, hogy maximálisan helyreállítson mindent! Így talál megérné.

Na de mibe kerülne mindent bekamerázni? Megbízni őröket, rendőröket a figyelésre, büntetésre...?

Még egy másik megoldás lenne külön falut alapítani, ahová eleve csak olyanok költözhetnének, akik közösen benne lennének a település fejlesztésében, szépségének/tisztaságának megőrzésében. És egy ilyen faluba csak az léphetne be, aki ott lakik, vagy akinek ott tartózkodásáért egy ott lakó felelősséget vállal!

Sajnos naiv elképzelés.

Volt esetem pár alapítvánnyal.Őszintén?Egy táska sz@rt nem csináltak.A befolyt pénzből szépen ellődörögnek az irodisták, na meg a vezetők.Ha az ember segítséget kért tőlük, magyarázkodnak, hogy jajj, nem tudnak segíteni mert az állam így meg úgy, nem nyújt elég támogatást...Holott nem is állami volt az alapítvány!

Másik dolog, ma a legtöbb ember örül, ha a legszükségesebbet ki tudja fizetni, akinek meg volna mit adni, az legtöbbször nem ad.Tehát a befolyt összegből olyan nagy fejlesztésekre nem lehet gondolni, mert az már milliárdos szint lenne...

És mielőtt csili-vili fejlesztésekre kerülne sor, előtte

a legszükségesebbeket kellene rendbe hozni, mert hogy néz az ki, hogy van gyönyörű plázánk, vagy sportcsarnokunk, művelődési házunk, a kórház és az iskola meg rohad?

Magyarországon mindig nagyon lassan haladt minden, ez tényleg nagyon idegőrlő, de a kormánynak, önkormányzatoknak lenne a dolga foglalkozni az ország karbantartásával, ha még ennyit sem tesznek, akkor valóban az ablakon kidobott pénz az adónk!

Ezzel két gond van. Az egyik elég kézenfekvő:

Honnan tudjam, hogy megbízható-e az alapítvány? Azért, mert valaki azt mondja, hogy erre meg erre kell a pénz, miért kéne megbíznom benne? Ebben az országban elég sok a potyaleső sajnos, és simán el tudom képzelni bárkiről, hogy összegyűjt egy csomó pénzt, aztán lelép vele. Sőt, ha esetleg meg is valósulna valami ilyen terv, biztos megjelennének a zavarosban halászók, akik tényleg zsebre gyűjtögetnének.

A másik, hogy szerintem nem lenne túl népszerű ez a dolog. Mondhatnám, hogy ez is helyi sajátosság, de sokan úgy vannak vele, hogy ami nem kötelező, arra nem adnak pénzt. Sokan valóban szegények, sokan pedig azt gondolják, hogy "erre miért én adjak pénzt, adjanak csak a gazdagok".

Elvileg amúgy az ilyen dolgokra fizetjük az adót, tehát akinek keresete van, vagy akár csak az, aki bármit is vásárol (hiszen azzal is fizetünk adót), az már adott bele a közösbe. Épp elég baj az, hogy az állam ezt a bevételt elég kis mértékben forgatja vissza a közösségek javára.

Nem.

Ennek több oka is van. Egy kézenfekvő az, hogy nagyon sok dologhoz nem a pénz a legfőbb feltétel, hanem a hozzáértés, akarat, kivitelezhetőség, kevés ellenállás. A pénzzel csak az esetleges anyagot és munkaerőt vehetnéd meg. Ami merő pazarlás, ha nincs, aki megszervezze, megcsinálja. Vagy van, de nem akarja. Ha nincs hol elvégezni azt a bizonyos munkát. Ha többen vannak, akik nem akarják. Passzívan, vagy akár tettlegesen.

Másik fontos ok, hogy az "összeállás" valahogy el kell kezdődjék. Nincs aki rábeszéljen, nincs aki "értelmes" célt jelöl ki, és nincs aki higgyen nekik. Mind amiatt van, mert elfogyott a bizalom, az együttműködés alapvető feltétele. Már jó ideje hatalmas ráfordításokkal zajlik a bizalom megszüntetése, közkeletűbb szóval az "oszd meg és uralkodj" megvalósítása. Ennek megszüntetése úgy indul, hogy az emberek elkezdik elhinni, hogy ez a szózat hamis. Aztán keresnek olyan ismerőst, akiről még emlékeznek, hogy tudja, mi az adott szó. Úgy folytatódik, hogy egyre többen szavukat adják. És nem szegik meg. Aztán majd ez eléri azt a szintet, amikor az emberek ismét megtanulják az összefogás fontosságát és hasznosságát.

Addig pedig marad a tanítás. Tanulj, hogy megértsd, mik a jó érdekeid, hogyan érvényesítheted őket. És képes legyél ellenállni az ezt tagadók szirénhangjainak.

Kisebb közösségekben ez működik. Amikor egyetemre kerültem, kollégista lettem, és több olyan akció volt, ahol fogtuk magunkat és összedobtuk a pénzt. Fejenként mondjuk ötszáz forintot. Ez az ezerfős kollégiumban félmillió forintot jelentett, amiből már lehet gazdálkodni. Meg is lepődtem a dolgon, mert furcsa volt, hogy ilyen kis pénzekből milyen szuper fejlesztéseket lehetett csinálni.

Ugyanez nagyban is működhet. Csak nagyobb szervezést igényel. Én például egy 35 ezres városban lakom. Ha mindenki bedobna egy ezrest, kapásból 35 millióval lehetne gazdálkodni az adott projektre.

Csakhogy ilyen méretben ez már macerás, meg kell szervezni a pénz összegyűjtését, megfelelő csatornákat kell találni a kommunikációra (kollégiumban ugye elég a levelezőlista, másnapra már mindenki tud a dologról, de egy heterogén közösségben ez nem ilyen egyszerű), satöbbi, satöbbi.

Alapvetően erre találták ki az adót, és ha belegondolunk, ez egy nagyon jó megoldás. A pénzt automatikusan vonják, és vannak külön az ilyenek megvalósítására fenntartott szervezetek. Végül is a városvezetésnek ez a legfőbb feladata.

Szóval tök jól automatizálva van ez a dolog.

És ugyanez a probléma is: annyira hosszú utat jár be egy fejlesztés, hogy ember nincs, aki végigköveti. Aki csinálja, nem érdekelt közvetlenül benne, aki fizeti, nem látja, hova miért mennyi pénz megy. Így pedig nem működik hatékonyan.

Biztos, hogy meg lehetne oldani, hogy a városvezetések jobban működjenek. Csak akarni kéne. Márpedig kinek érdeke ez? Aki benne van, annak nem, hiszen így nem kell megszakadnia a munkában. Aki viszont nincs benne, az nem lát rá. Ördögi kör..