Miért kezdem el utálni a régi barátait, amint megismerem az újakat?

A barátom(se veled,se nélküled kapcsolat) barátairól van szó. Régen nagyon szerettem a társaságával lenni,bulizni stb. Nálunk iszogattunk, ilyesmik. Erre megismertem egy másik bandából pár barátját. Lehetett velük normálisan beszélgetni, nem csak arról,h ezt vertük meg meg azt vertük meg,így beba*ztunk meg úgy beba*ztunk. Értelmes poénjaik voltak. Nagyon sokat nevettem velük.:)(nem gondoltam, h onnantól kezdve velük fogok lógni,csak jó volt értelmes társaságba lenni arra az egy órára.) Utána egyre többet taliztunk a régi haverokkal.Megint eljártunk erre-arra,fel hozzám.Erre a barátom felhozta (felhívtak,hogy fel jöhet-e) a legjobb barátját hozzánk. Egyszerűen annyira illedelmes volt. Megköszönt mindent, megdicsért mindent, elejtett nekem is egy-két finomabb bókot. És vele is lehetett értelmesen beszélgetni. Most hívtak a régi haverok,hogy pénteken igyunk nálunk, x forinttal készüljünk már és ők majd ide jönnek.(nem kérdezték meg,hogy egyáltalán jöhetnek-e) Úgy érzem,hogy nem akarok velük találkozni, semmi kedvem nincs hozzájuk. Soha nem köszönnek meg semmit,lehúznak állandóan ,sőt, volt már,hogy kiabálom kellett,hogy hagyják abba a birkózást az ágyamon,mert majdnem lerúgták a polcot, ledöntötték a tv-met,kiborították a sört is, meg valami mézes vacakot,ami utána ragadt rendesen. A kukáig nem találnak el. És még évekig mondhatnám. Most kicsit felvázoltam a szitut egy ismerősömnek,gondoltam mond rá valamit. Erre közölte velem,hogy én anyagias vagyok és azt nézem,hogy kinek mennyi pénze van.a régi haveroknak nincs soh, az újak jobban állnak. Tényleg ilyen lennék? miért van ez velem? annyira lelkiismeret furdalásom van a régiek miatt.

bocsi ha értelmetlen lett,meg összevissza, de már annyira nyomaszt. :S