Ez szerintetek jó meglátás?

Kétségtelenül sokkal kényelmesebb egy jól megtervezett és az egészségügyi

követelményeknek megfelelő házban lakni – azonban ez nem ad választ arra a kérdésre, hogy ki

lakik ebben a házban, s hogy a lélek is örömét leli-e abban a rendezett és tiszta környezetben, amely

külső életét szolgálja. Az az ember, akinek érdeklődése teljesen kifelé irányul, sosem áll meg a

szükségesnél, hanem folytonosan valami több és jobb után sóvárog, amit – egyoldalúságához híven

– mindig Önmagán kívül keres. Teljesen megfeledkezik arról, hogy ő maga bensőleg minden külső

siker ellenére ugyanaz marad, és ezért panaszkodik szegénységre akkor, amikor csak egy, s nem két

autóval rendelkezik, mint körülötte mások. Természetesen az emberek külső életére mindig ráfér

egy kis javítás vagy szépítés, csakhogy amikor a belső ember nem tud lépést tartani a külső élet

haladásával, akkor az újdonságok elveszítik jelentőségüket. A »szükségletek« kielégítése kétségkívül

a boldogság egyik forrása, azonban a belső ember továbbra is olyan követelésekkel fog előállni,

amelyeket nem lehet külső dolgokkal kielégíteni. És minél kevésbé hallatszik ez a hang a világ

nagyszerű dolgai utáni hajszában, a belső ember annál inkább a megmagyarázhatatlan balszerencse

és az érthetetlen boldogtalanság forrásává fog válni, éspedig olyan életfeltételek közepette, amelyektől

pedig az ember joggal várhatna valami teljesen mást. A kifelé fordulás orvosolhatatlan

szenvedéshez vezet, mert senki sem gondol arra, hogy az ember önmagától is szenvedhet. Senki

sem lepődik meg saját ingatagságán, hanem úgy gondolja, hogy neki az jogában áll, miközben soha

nem jut eszébe, hogy végül is e »pszichikus diéta« egyoldalúsága a legkomolyabb egyensúlyzavarhoz

vezet.