Hogyan szűnt meg valamilyen régi barátságod?

Igen, a barátságok is éppúgy kihűlhetnek, mint a párkapcsolatok. Ellaposodik a dolog, az egyik fél másfelé orientálódik, más, számára érdekesebb emberrel ismerkedik meg, mint te vagy. Manapság meg pláne: felgyorsult ez a világ, nincs elég időnk a másikra, sokszor még a családtagoknak sem. Az emberek is eldobhatókká, lecserélhetőkké válnak, mint a tárgyak. Meg sok a gond a mindennapokban is, és hajszoljuk a pénzt, mert a megélhetés sajnos egyre nehezebb.

Nekem is jöttek-mentek a barátságok az életemben.

Volt egy tinikori barátságom egy lánnyal, akivel huszonegynéhány éves korunkra megszakítottam a kapcsolatot, mert valahogy agyilag nem nőtt fel. Már csak minden szökőévben egyszer kérdeztünk egymásra, hogy ki hogy van. Az ilyesminek nincs is értelme.

Más barátságom sajnos anyagiak miatt szűnt meg: az egyiknek pénzt adtam kölcsön, ami nem volt pici összeg: ennek egyik felét megadta, másikkal meg le akart lépni. Hosszú folyamat volt, mire nagy nehezen apránként visszaadta. Egy másik pedig engem túl "anyagiasnak" talált, túl spórolósnak, mivel neki jóval több pénze volt, mint nekem. Egy koncertre én az olcsóbbik jegyet vettem magamnak és egy családtagomnak, és ezen ő megsértődött. Hát, sorry.

Egy másikkal néhány éve haverkodtam össze. Ő pedig átvert egy nekem eladott műszaki cikkel. Meg amúgy is kicsit bolond volt, ez eléggé megnehezítette a barátságot az utóbbi időkben.

Van egy régi barátnőm, ő elköltözött a közelemből, azóta csak nagyon ritkán találkozunk, olykor írunk egymásnak e-mailt, de semmilyen közös programunk nincs már, sajnos. Más társasága lett az évek alatt. Eléggé sajnálom, mert jó közös élményeink voltak, pl. klassz nyaralás, de ez van.

Szóval, mára van 2 / remélhetőleg fix / barátnőm: az egyiket 15 éve ismerem, egy rövid időre megszakadt a kapcsolatom vele is, egy lökött családtagja miatt, de aztán ismét egymásra leltünk. Egy másikat kb. 8 éve. Ők azok, akikkel közös programokat tudok tervezni, és jól el tudok beszélgetni. Én már 30-as éveimben járok, újabb barátságok ilyenkor már nehezebben szövődnek. Igazából egy jó társkapcsolat kéne nekem, de sajnos, megfelelő partnert még nehezebb találni, mint jó ismerőst, barátokat.

Nekem is voltak igazi barátaim. Meg ilyen haverok is. A haverokkal elég gyorsan elment a kapcsolat. Az egyik új helyre ment iskolába a másik is. A harmadik elköltözött. Annyira miattuk nem bánkódom, de mégis ez volt az első lépés. A barátok két gyermekkori barátom most is a szomszédba lakik, együtt nőttünk fel, de hiába vannak a szomszédba max egy köszönés az utcán és kész. Pedig kb ugyan azon a szinten állunk. Dolgozunk a fizetésünk is kb egy lehet, dehát ők(ketten vannak) már nem fordulnak felém a köszönésbe sincsen mosoly vagy ilyesmi. egy egyszerű helló.

A másik két barátom osztálytársak voltak középiskolából a suli után találkoztunk meg minden, de most már ez sincsen. Mondjuk az egyik Pestre ment az tőlünk messze van. A másik itt van, de már nem olyan jó a kapcsolatunk. Egyébként minden emberi kapcsolatomban azt vettem észre(barátiról beszélek), hogy mindig második vagyok. Csak akkor léptem első helyre ha a közös barátaink vagy haverjaink viszonya valamiért megromlott akkor rögtön én lettem az első a kibékülésig.

A #10-es története nem semmi, eldobom az agyam (kevésbé hízelgő értelemben) az egykori barátnője "fajtájától".

Az enyémek közül ketten züllött társaság tagjává sorolódtak, talajrészegen vonaglották végig a hétvégéket, átvették a trendet, miszerint leszbikusokhoz méltóan indokolatlanul viselkedni menő, összezsugorodott az érdeklődési körük és úgy egybevetve hanyatlásnak indultak emberileg. Tipikus mai tucatnunci lett belőlük, nem csoda hát, hogy alábbhagyott a foglalkozásom irántuk.