Mit tehetnék, hogy a főnököm emberként tekintsen rám (lent)?
Szakács tanuló vagyok egy étteremben.A főnököm folyamatosan hajt minket,ez nem is probléma.
Viszont egy kicsit sem értékeli a munkánkat,amit egyébként teljes erőbedobással végzek és próbálom kihozni a maximumot.Ha viszont kezdőként elrontok valamit ordít és megaláz (a másik tanulót is)a vendégek előtt is.
Pedig nagy hibákat nem követünk el.Néha visszakérdezünk,hogy ki mit rendelt,mert van,hogy egyszerre rengetegen jönnek ,esetleg nem találom a sót.
Ilyen esetekben mindig megkapom mekkora szerencsétlen vagyok,arrébb lök,mintha valami hátráltató lennék.Ez viszont nem így van,mert nagyon sokat segítünk.Ő is hibázik,de az persze nem probléma.
Nagyon félek a sulikezdéstől,nem akarom,hogy megint úgy bánjanak velem mint egy darab sz*rral.
Talán épp az a baj,hogy lesem minden kívánságát és ennyire igyekszem?Ezt használja ki?Jobb lenne ha a magam kényelmes tempójába csinálnám a dolgokat és nem kapkodnék ha kér valamit?Talán épp ezt vette észre,és ezért kezel szinte rabszolgaként:/A másik gyakorlati helyemen is így kihasználtak,míg a másik tanulót,aki nem igyekezett úgy mint én Őt nem.
Ti,akik tapasztaltabbak vagytok "Főnök"téren mit javasoltok?Milyen lenne a jó hozzáállás?Kérlek írjatok sokan!
20l
Nem akarlak elkeseríteni de 20 éves munkaviszonnyal és egy raklap főnökkel-kollégával a hátam mögött csak annyit tudok mondani, hogy kezdd szokni a gondolatot. 10 főnökből 8 ilyen. Magyarok vagyunk ugyanis és mások letiprása népszokás nem csak a főnöki körökben. Ha egyesek hatalmat kapnak a kezünkbe nem tudják ember módjára használni. Lesznek olyan kollégáid is, akikbe szívesen beleállítanád a csontozókést.
Én a 20 évem alatt rájöttem nem érdemes a lelked kitenni. Én is ezt csináltam évekig és még csak egy böffentést se kaptam érte senki nem díjazta. Most már úgy megyek egy új munkahelyre, munkakörbe, hogy előbb megnézem, hogy bánnak az emberrel. Addig csak a legfontosabb dolgokat végzem el rutin szinten. Majd akkor dobok be mindent ha képesek emberként kezelni.
Ennyi idő alatt, amit én fő és kismillió mellékállásban már ledolgoztam összesen két főnökről tudom elmondani, hogy normális volt és egy volt az, akihez még fele pénzért is elmentem volna.
15 év után jutottam el oda, hogy visszaszóljak a főnökömnek, hogy nem vagyok süket, sem az alattvalója ha nem ordít akkor is megértem és talán még meg is teszem. Fenyegetésekkel, ordibálással nem lehet ösztönözni csak elhajtani. Persze lehet, hogy százan állnak a helyemre de kéretik észben tartani, hogy a normálisak nagy része már kint van és szépen elfogynak. Az a sok száz meg, aki kint áll hát megnézheti őket és válogathat. Sok szerencsét hozzá. Ha hülyét vesz fel rajta verik le. Csak nézett, mint Rozi a moziban és mindjárt hangnemet váltott. Egyébként meg az ilyenek nem változnak. Elviseled és ennek is vége egyszer. Vagy csoportosan szóltok a főnökének ha van neki, hogy szemét módon bánik veletek vagy visszaszóltok ti. Csakhogy ahhoz meg összefogás kell, ami megint nincs ugye...
Reméljük egyszer sikerül kifogni egy normális helyet.
Én az önéletrajomba eleve odaírom, hogy korrekt, kulturált munkahelyet keresek. Amikor rákérdeztek egy interjún elmondtam. Nem zavartak el érte, értékelték.
Sok szerencsét az életben.
Ismered a mondást?Azt a lovat ütik, amelyik jobban hajt..!
Talán kipróbálhatnád a feldobom a tányért,eltöröm a tányért,lelocsolom a főnök cipőjét módszert.
Vagy boríts a fejére egy tál levest és tegyél rá magasról.
Az ilyen mitugrálsz nyikhajok csak addig érzik istennek magukat, amíg van aki fél tőlük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!