Mitől lesz valaki felnőtt? (Nem a jogi és biológiai felnőttségre gondolok, hanem a pszichológiaira) Ti hány évesen, milyen körülmények között éreztétek magatokat először felnőttnek? Kit tartotok annak?

35 évesen a hamarosan bekövetkező válásom után tartom magam igazi felnőttnek.

És annak tartok mindenkit aki tisztában van tetteinek következményeivel.

Én felnőttnek és nagyon-nagyon okosnak 14-15 évesen éreztem magam, tipikusan az a tini voltam akik ide írogatnak néha és azt hiszik az ő hátsójukból süt a nap. 18 évesen már röhögtem ezen és nem tartottam magam felnőttnek, mert akkor már láttam, hogy mennyi tapasztalat kell még.

Igazából 32-35 éves korom között éreztem megint azt, hogy sok mindent tapasztaltam, addigra gyerekeim is születtek, éltem külföldön, sok ember életét ismertem meg és tanultam belőle és azóta érzem, hogy JOBBAN ismerem a világot.. viszont tudom is, hogy nincs a kezemben a bölcsek köve és nem mindenre az én utam és válaszom a megfelelő.

Felnőtt szerintem attól lesz valaki, ha átlátja a döntései következményét, meghallgatja a tanácsokat (ha nem is fogadja el, de átgondolja), elfogad másokat, kiáll a jogaiért de tisztában van a kötelezettségeivel is és széles látókörű, nyitott.

szerintem akkor amikor gyereket kezdesz nevelni.addig könnyebb hiszen szinte csak magadért élsz,de ha gyereked van,akkor már felelőséget válalsz az ő tetteiért is,ami valahol a te nevelésed gyümölcse.persze vannak olyan emberek akik már fiatalon "felnőtté" válnak,és vannak akik még apaként sem viselkednek megfelelő módon.

(15/F)

Én elmúltam 48, és én se:))

Valszeg akkor érezném magam annak, ha egy efféle portálon a tizenévesek kérdéseinek többségére elkezdeném azt válaszolni, hogy "igaza van a szüleidnek", "a szüleid csak jót akarnak", "engedelmeskedj a szüleidnek" valamint képes lennék kiejteni a számon az "ameddig az ÉN kenyeremet eszed.." kezdetű mondatot. Na, ez a pillanat meg jó sansszal sohanapján jön el...

21 vagyok. Szüleimmel élek, munkanélküli vagyok, sosem dolgoztam még eddig és jelenleg nem tudnám anyagilag eltartani magamat.

Ettől függetlenül felnőttnek érzem magam, mert most már tudom kezelni az érzéseimet. Nem foglalkozom mások rólam alkotott véleményével, túl tudok lépni a sikertelenségeimen, nincs szükségem a szüleim tanácsaira és nem hibáztatok másokat azért mert nekem nem olyan jó mint szeretném.

15 évesen, mikor megtaláltam anyám holtan és az alkoholista apámnál ragadtam. Én mosok, főzök, takarítok, bevásárolok, csekket fizetek, ő meg munka után, szabadnapjain csak iszik és iszik és iszik, fél millám már eltapsolta anno (örökség, átvert)

22/L

vagy a "bezzeg az én koromban", "ezek a mai fiatalok"

én belül ugyanolyan maradtam csak kivül nem

kicsit talán érettebb, bár kiskoromban is túl komoly voltam, nem csináltam igazi nagy hülyeségeket, és most sem