Szerintetek miért van ez a furcsa szokásom a hálám, köszönetem - vagy valami hasonló - kifejezésére?

Leírom itt, miről van szó.

Vannak emberek, akik jót tettek velem, de tényleg valami nagyon jót (segítettek pl. betegségnél, meghosszabbították a lassan lejáró munkaszerződést (ez a főnököm volt)). Ezeknek az embereknek kinyomozom a címét valahonnét, és éjszaka elmegyek kerékpározni, és célzottan oda, ahol ők laknak. Megállok a házuk előtt, és magamban ismét elmondom a köszönetem, amit már ugyan mondtam nekik is, személyesen. És ez időszakosan vissza-visszatérő dolog, pl. van olyan valaki, akinél már 5-6x voltam így.

Hasonló a helyzet pl. a régi szerelmi kapcsolatokkal is, pl. az első ember, akivel intim viszonyba kerültem... szóval őket is ilyenformán "látogatom".

Ez miért lehet így, mi késztethet erre? Egész egyszerűen hirtelen gondolok egyet, és elmegyek bicajozni, és elmegyek ezekre a helyekre.