Mit tennél Ha a szomszédodba meleg vagy leszbikus pár költözne akiknek van két gyereke 1 kisfiú és kislány?

Ezen az "egynemű párként GYEREKET akarunk!" - toporzékoláson csak keserűen nevetni tudok. Homoszexuális felnőtt ember! Nem érzed, mekkora felelőtlenség és önzés gyermeket (zsarolással) beilleszteni olyan párkapcsolatba, amely eleve különbözik a természetesnek tekintett megszokottól?! - ami, ha megfeszülsz is, természetes és megszokott, vagyis norma marad. Hisz felnőtt vagy és teljes értelemben társadalmi lény!

Hogy lehet az, hogy pusztán "jogegyenlőségi" érdekekből, nem átallnál magadhoz/magatokhoz venni egy kisembert - aztán kitenni őt a legkínosabb szituációknak, pl. már az óvodában. A gyerek kegyetlenül nyilt..másnap már körbeállnák a társai..egymást túlkiabálva "lincselnék" meg lelkileg ("neked az apukád az anyukád? Két anyukád van? Két apukád van..? Nem is vagy a gyerekük! Mert nem lehetsz! És akkor kinek vagy a gyereke? Senkinek se, beee!")

Ezzel kezdődne az élete, szocializációja, önreflexiója. Könnyű azt mondani a Rózsadombról, vagy a homo-parádé kellős közepéről, hogy két okos, érzékeny ember szerető segítsége mindent megold, mert optimálisan irányítja a fejleményeket. Nem. Nem old meg semmit és nem irányít. Az a gyerek előbb vagy utóbb (de talán rögtön) meghasonulna önmagával. Nem épülhetne önazonos, egészséges személyiséggé. Hiába lenne hiper-intelligens (de kevés ember az!), az egész létezése nyomások kiegyensúlyozásáról, magyarázkodásról, indoklásról, bizonygatásról szólna - és akkor a kapott párkapcsolati minta hatásáról még nem is beszéltünk.

Te, felnőtt homoszexuális, aki legtöbb esetben tanult vagy, tájékozott, okos és hasznos ember - ezen a ponton mért nem vagy belátó? Bocsáss meg ezerszer, de ez...infantilizmus..szánalmas kompenzáció. Át tudom érezni, mennyire nehéz létfeltétel-rendszer homoszexuálisnak lenni, de ha már nem áll hatalmadban tenni ellene, fogadd el teljesen, mindennel együtt, amivel jár - és hát az utódnemzés lehetetlensége a természetéből fakad. Kérlek, légy ember minden értelemben: tudj számot vetni, elfogadni - és az elfogadással együtt: lemondani. Heteróként, együttérzéssel írtam, amit írtam.

Azért, mert a fiatalok könnyebben fel merik vállalni a homoszexualitást, mert ez a korszak, amiben élünk, a liberalizmus meg satöbbi lehetővé teszi ezt, az nem azt jelenti, hogy az idősebb korosztályokban (30-40-50) nincsenek homoszexuálisak. Csak ők még abban a korban élnek, ahol ezzel nem lehetett úgymond "villogni", és nyíltan felvállalni. Viszont már nem egyszer láttam 40-50 év körüli nőket csókolózni a kocsiban, egy üzletház előtt :))

Egyébként a kérdés érdekes, nem túl reális, de engem nem zavarna. A homoszexuálisok ugyanúgy emberek, ahogy a heterok. Semmibe nem különbözünk, csupán másképpen szeretünk. Ennyi. Minden más ugyanaz.

A sok divatmajomról, aki szerint meg menő leszbikusnak lenni és azzal villogni bulikon meg itt-ott, azokról pedig nem tehetnek azok, akik tisztában vannak vele, hogy az ilyesfajta tevékenységeket a négy fal között kell intézni (vagy az olyan szórakozóhelyeken, amelyek kifejezetten melegbarát helyek).