Van itt olyan, akinek a párja, férje (modell) fotós?
Hogy viselitek, hogy a párotok fiatal, csinos, tökéletes lányokat fotóz, esetleg ruha nélkül is?
Féltékenyek vagytok? Vagy ez csak simán bizalom kérdése?
Hogy élitek ezt meg?
Nekem nem a párom/férjem fotós, hanem édesapám.
Mi a csudát kéne ezen féltékenykedni? Ugyanolyan szakma, mint bármi más.
Nem úgy néznek ilyenkor a nőkre!
Mint, ahogy egy nőgyógyász sem azért és úgy néz rájuk. Egy fotósnak az a dolga, hogy fotót készítsen, ezt is teszi.
Engem nem zavarna, ha a párom fotós lenne.
Az én páromnak ez a hobbija, úgyhogy még csak azt sem mondhatom, hogy a pénzért csinálja (bár keres vele). Eleinte szar volt, de elfogadtam így és már nem zavar. Tudom, hogy engem szeret és ha meg akarna csalni, akkor más lehetőséget is megragadhatna, nem kellenek ehhez modellek.
Nagyon erős bizalom (és önbizalom) kell hozzá, mert ez a hobbi/munka az egész életeteket végigkíséri majd, és nem lehet elvárni tőlük, hogy a kedvünkért feladják ezt.
Fotográfus vagyok. A párommal eleinte elég sok vitánk volt ebből, de egy idő után szerencsére megértette: ez munka, munkát pedig nem dugunk meg.
Amikor egy fotózáson veszünk részt, annyi mindenre kell figyelnünk, hogy kisebb gondunk is nagyobb annál, hogy adott esetben mit tudnánk csinálni a modellünkkel mint nővel. Olyan mintha egy tárgyat fényképeznénk és annyi mindennek kell a helyére kerülnie ahhoz, hogy az a fotó tényleg üssön, hogy sem időnk sem energiánk nem marad másra.
Az akt pedig egy külön történet. Egy tökéletlen(SENKI SEM TÖKÉLETES) test szépségét kell megmutatni lehetőleg úgy, hogy tökéleteset csinálsz belőle. A különbség annyi, hogy nincs ruha ami segít eltakarni az esetleges hibákat, tökéletlenségeket. A fotós feladata, hogy olyan szögből, olyan fényekkel, olyan gyújtótávolsággal és távolságból dolgozzon, hogy azzal a lehető legszebbnek mutassa a modellt. Baromi nehéz és fárasztó feladat, nem beszélve arról, hogy ha a modell szorong, kellemetlenül érzi magát amiatt mert a fotós megjegyzéseket tesz, vagy pedig kikezd vele, az a képeken is meglátszik. NAGYON fontos, hogy modellként kezeljük a modellünket, ne érjünk hozzá ha valahol igazítunk a kellékeken és mindig a SZEMÉBE nézzünk.
Nekem nagyon sokszor segít a párom a fotózásaimon, mivel az esetek nagy többségében kültérben fotózom és vakuk helyett derítőlapokat használok világosításra, nyilván ez is segített neki ezt megszokni.
Hidd el, ugyanolyan munka mint a többi, ha valaki elhivatott és nem azzal akar csajozni, hogy "fotósvagyoklefotózlakmeztelenül" akkor nincs mitől félnie a fotós barátnőjének/feleségének. Persze nyilván ez emberfüggő is.
Igen, én is segítettem már egy beltéri aktfotózásnál, és ekkor robbant igazából a bomba. Ismerős lányt kellett fotózni, persze volt egy amúgy is belsőséges kapcsolatuk, ehhez hozzájött a lány meg a párom személyisége és enyhén szólva is megalázó volt a dolog, ahogy beszéltek egymással. Azóta segítettem már kültéri fotózáson, akkor semmi problémám és igazából ha ez az egy eset nem lett volna, akkor nem lenne semmi problémám.
Amúgy fotózás után is mindenki megy a dolgára? Mondjuk egy stúdiós alkalmával.. ? Mert azért ott ugye van hely és utána idő is...
Persze, hogy mindenki megy a dolgára. Attól, hogy valakit lefotózunk ruha nélkül, nem kell feltétlenül lefeküdni vele. Nem beszélve arról, hogy ha a párod retusálja az illetőt akkor az összes létező hibájáról tudni fog, és azelőtt kiábrándul belőle, hogy eszébe jutna bármi is. Hidd el, baromi kiábrándító egy aktsorozatot retusálni, eltévedt szőrszálak, zsírpárnák, pattanások, stb...
Nem ismerem a párod de szerintem nincs miért aggódnod. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!