Mi jöhet azok után hogy szétment a családunk, a barátom elhagyott, a mamám meghalt, a tanulmányi eredményem is egy nagy nulla?

Az ember többek között attól ember, hogy a tetteit, az érzéseit nem a körülmények, hanem a döntései határozzák meg. Ha valamin nem tudsz változtatni, akkor teljesen felesleges aggodalmaskodni, harcolni, rosszul érezni magad miatta. Ha valamin tudsz változtatni, akkor meg rajtad áll, hogy változtass.

Ha az ember tudatában van annak, hogy minden helyzetben számtalan út áll előtte, ha nem akar olyan úton menni, ami nincs, viszont nem rest olyan úton elindulni, ami járható, akkor kiegyensúlyozott, derűs lesz, hiszen tudja, hogy a körülményeihez képest a legjobbat választotta.

Szétment a családod. Tudsz rajta változtatni? Ha igen, tedd meg. Ha nem tudsz, fogadd el. A mamád meghalt. Ezen biztos, hogy nem tudsz változtatni, de békélj meg ezzel, gondolj mindarra, amit kaptál tőle és ne légy önző, ne akard azt, amit már nem adhat neked. Köszönd meg, hogy egyáltalán ismerhetted, hogy segített, szeretett, tett érted.

A tanulmányi eredmények viszont abszolút tőled függnek. Ha nekiállnál tanulni, akkor nem lennének olyan rosszak, vagy legalábbis tudatában lennél, hogy mindent megtettél ezügyben, tehát örülnél, hogy magadhoz képest a maximumot érted el. Pl. ezen kérdés megírása helyett is elővehetted volna valamelyik tankönyvet.

Az ember nem tökéletes, néha az önsajnálat, vagy a sajnáltatás hibájába esik, és ezzel önmagában nincs baj akkor, ha lehetőleg minél ritkábban teszi, és minél előbb a tettek mezejére lép. Ha nem süt rád a nap, akkor gyújts gyertyát, sőt rakj tüzet. Ha megteszed, örülni fogsz a fénynek és a melegnek így is.