A XVII-XVIII században a nemesek miért viseltek fehér, rizsporos, göndör parókákat, szinte divatként?

Híres emberek sokasága viselt parókát az ókortól napjainkig, különbözõ célzattal. Julius Caesar és a francia XIII. Lajos, valamint XVI. Lajos kopaszságát akarta elrejteni vele.

Hannibál és Néró álruháikhoz megfelelõ műhajat is választottak. XIV. Lajos pedig – kopaszsága mellett – alacsonyságát is leplezni próbálta, mégpedig úgy hogy parókából feltornyozott, magas frizurának készíttetett. Ez aztán divatként elterjedt egész Európában. Ami pedig a mosdatlanságot illeti: mai higiéniai állapotunkból visszatekintve hihetetlen mocskosak voltak az emberek. Köztudott tény, hogy XIV. Lajos rendszeresen 3-4 havonta költözködött az udvarral más-más kastélyba, mert néhány hónap alatt úgy összemocskoltak mindent, hogy azt már nem lehetett másképpen helyrehozni, mint teljes renoválással. Így voltak a személyi higiéniával is. Az európai népek közel kétszáz éven át jól megvoltak nélküle. A többség a mosakodás helyett inkább rizsport és kendőzőszereket használt. Abban az időben Európa lakosságának jó negyedrésze himlőhelyes volt, gondolhatjuk, mennyi rizsport, pirosítót és egyéb maszkírozó szert kellett használniuk, hogy arcukat simára kendőzzék. A szabadban való mozgás is ismeretlen és egyben a divattal ellenkező dolog volt abban a korban, s ha már el nem kerülhették, sűrű fátyolt vagy álarcot borítottak arcukra, hogy azt a legcsekélyebb szellőtől és a napsütéstől is megóvják.XIV. Lajos francia király mindennapi tisztálkodása abban állt, hogy reggelenként arcát és kezét nedves ruhával végigtörülte. Öltözőszobájában azonban nyoma sem volt más mosakodási alkalmatosságnak, hasonlóképen a mindkét nembeli udvari személyzet öltözőszobáiban sem. Így aztán érthető, hogy a jó társaság illemszabályait tárgyaló, Párizsban, 1782-ben megjelent könyv még mindig elítéli a víznek mosakodásra való használatát és helyette inkább az illatszerek használatát ajánlja.

Jellemző a korra az is, hogy a magasabb társadalmi osztályokhoz tartozók ruha dolgában a legnagyobb fényűzést fejtették ki, de inge legtöbbjüknek nem volt egynél több. A kéz- és körömápolás még 1800 körül is teljesen ismeretlen, a fogkefe használata pedig a 18. század közepe táján még különcködő divathóbortnak számított. Havonként egyszer házukba rendelték a borbélyt, aki egész nap azon dolgozott, hogy fogkeféjével a család minden tagjának fogait végigkefélje, megtisztítsa.

Az arcra és a kezekre napról napra felkent kendőzőszerek és rizspor csonttá keményedett rétegét csak időnként volt szokásban lekaparni, mikor azok vastagsága már kényelmetlenné vált.

A tisztálkodási szokások valamelyest változtak a későbbi korokban, de alapvetően 1870-ig sem javultak, hiszen 139 évvel ezelőttig a berlini császári palotába is a szemben lévő Hotel de Rom adta kölcsön - hetenként egyszer - a bádogfürdőkádat.

Forrás: Horváth Tamás/lakberendezés.hu és

[link]

Nem szinte, hanem divatként.egyébként nem mind volt paróka.Volt, akinek ekkor is egészséges, dús haja volt, abból csinált frizurát és rizsporozta be.

A divat mindig is elképesztő dolgokra veszi rá az embereket.