Miért szól Ákos Stefi egyik dala a marihuánáról és hogyhogy lehetett ilyesmiről énekelni?

Mi az, h lehet errol enekelni?

Arrol enekelsz amirol akarsz, nem bunteti a torveny.

Ekkor Amerikában már a rock and roll felett bábáskodtak, 1954. április 12-én pedig Billy Haley hangszalagra énekelte Around the Clock című számát, mi azóta is korszakjelző dátum a szórakoztatózene történelmében, Elvis Presley pedig nem győzte takaríttatni Cadillacjairól a sikoltozó lányok rúzsfoltjait.

Felbolydult a világ, itthon pedig mintha semmi sem történt volna. Mintha. Mert míg a szülők andalogva borultak össze a Hajmási Péter, az Akácos út és a Schneider Fáni dallamaira, a fiatalok a zongora-dob-bőgő felállású zenekaraikkal már várták a "nyugat" betörését, mi 1957-től (erősen megszűrve ugyan) lassan csordogálni is kezdett. A jó példát, a kézcsókos, szertartásos jómodort és az ízléses táncokat (slowfox, foxtrott, tangó, cha-cha-cha) természetesen továbbra is a tánciskolákban lehetett elsajátítani, melyek ajtajára gondosan kifüggesztették a táblát: "Rock and rollt nem tanítunk". Mert a "lázadók" arra vártak.

Az ötórai teákon és délutáni házibulikban még ingben és élére vasalt nadrágban roptak az ifjak és a kicsit már kevésbé fiatalok, a hangulat tetőfokra hágását pedig a nyakkendő levétele jelentette, és még igazi lázadásnak számított a megengedettnél kicsit hosszabb haj, vagy egy coca-cola elfogyasztása. A kettőről együtt nem is szólva...

Azokra az időkre mi már legfeljebb csak a Csinibaba című filmből emlékezhetünk, és a kor zenés presszóira, kerthelyiségeire is. Pedig micsoda idők lehettek!

A Holéczy zenekar és a vele oly gyakran fellépő Ákos Stefi külön korszakot jelentettek az ötvenes évek magyar könnyűzenéjében. Nyíltan lehetett énekelni, hogy "Pest felé szökik a nyár", kérni, hogy "Úgy szeress, hogy sose múljon el", vagy táncolni a Brazil és a Csoko-csoko-csokoládé ütemére. Ákos Stefi a táncdalok mellett elismert dzsezzes múltat is magáénak tudhatott, de a korszak viharos szele mégsem kegyelmezett karrierjének.