Mit ajánlanátok szavalóversenyre egy 18 éves lánynak?

Szia!

Van pár ötletem, én ezek közül szavalnék:

GUILLAUME APOLLINAIRE - Ó ÉN ELHAGYOTT IFJUSÁGOM

Ó én elhagyott ifjuságom

Mint egy füzért hervadva látom

Új évszak áll be hirtelen

Gyanú csömör és félelem

A táj merő színpadi vászon

Hömpölyögnek ál-vérfolyók

Itt áll a fa csillagvirágzón

Alatta meg csak egy bohóc

Hideg sugár porozva játszik

Díszletre s arcodra világít

Pisztolylövés egy hang zokog

Arckép homályban mosolyog

A képkeret üvegje eltört

E dallam mely még csupa köd

Habozik hang és gondolat közt

Jövendő és emlék között

Ó én elhagyott ifjuságom

Mint egy füzért hervadni látom

Új évszak áll be hirtelen

A megbánás az értelem.

LORELEY

Élt Bacharachban egykoron egy szőke szép boszorka

A férfiak epedve mind meghaltak érte sorba

Pörbe idézteté s alighogy látta volt

Nagy szépsége előtt a püspök meghajolt

A szemed csupa drágakő gyönyörü Loreley

Miféle mágustól ered varázslatod felelj

Az életet meguntam a szemem átkozott

Püspök ki belenézett az mind elkárhozott

A szemem lánggal csillogó nem holmi drágakővel

A lángra csak a lángra a férfibűvölővel

A lángjaidban égek gyönyörü Loreley

Megbűvöltél most téged már más ítéljen el

Püspök te nevetsz könyörögj értem inkább a Szűznek

Hogy Isten védje lelkedet adj engem át a tűznek

Kedvesem itthagyott már elment messzire

A halált szeretem s nem vágyom semmire

Szívem úgy fáj úgy fáj már meg kell halni nékem

Magamra nézek és bele kell halnom érzem

Szívem úgy fáj úgy fáj mióta nincs velem

Elindult és szivem megfájdult hirtelen

Rábízta őt a püspök úr három lovas lándzsás vitézre

Az őrült nőt e három a klastromig kisérje

Szemed remeg bolondos Loreley menj tehát

Fekete és fehér lesz kolostori ruhád

És úgy mentek tovább az úton mind a négyen

Könyörgött nékik Loreley szeme mint csillagfény az égen

A sziklafalra föl hadd másszak lovagok

Hadd lássam egyszer még amint a kastélyom ragyog

A tükröm hadd legyen megint a folyam árja

Aztán megyek az özvegyek szüzek kolostorába

A szélbe odafönt kibomló haja szállt

Loreley Loreley három lovag kiált

A Rajnán odalent egy csónakot az ár hoz

Szeretőm benne ül meglátott hív magához

Szívem megédesül lent szeretőm suhan

Előrehajlik és a Rajnába zuhan

Mert látta a szép Loreleyt a folyó habjain

A haja mint a nap ragyog a szeme Rajna-szín.

E.A. Poe

Szonett a tudományhoz

Tudomány, te, a vén idő szülötte,

Ha mire nézel, más lesz az, sötét.

Szárnyad a zord való, mordképü ölyv, te,

Miért fosztod ki a költő szivét?

Hogyan becsüljön téged, hogy szeressen,

Ha nem hagyod, hogy bolygva a merő

Ékköves égen, kincseket keressen?

Hisz oly bátran szállt az egekre ő!

Nem szállitottad földre Dianát,

Nem verted fák közül ki a driádot,[162]

Hogy költözzön egy jobb csillagra át?

Nem a habok közül a szép najádot,

A pázsitról a tündért s magamat

Az álmaimból nyári fák alatt?

Nyugtalanság völgye

Volt egyszer egy zsenge-zöld,

Senki-lakta, szende völgy;

Hadra kelt, ki ott lakott,

S csak a nyájas csillagok -

Tornyuk azúr ablakán át -

Őrizték a völgy virágát,

Melyen nappal mindenütt

Lusta lángu nap feküdt.

Érzi most, ki arra jár:

Nyugtalanul fáj e táj.

Minden íze úgy zihál,

Csak a bús lég ül ma békén

Csöndje mágikus vidékén.

Szél se libben, de az ág

Borzong, mint a Hebridák

Hűvös habja, ködvilág!

Szél se libben, s mord sereggel

Bolyg az ég, nagy fellegekkel,

Dalmahodva este-reggel,

Árnyalva a miriád

Szemmel kéklő ibolyát -

S mely névtelen síron zokog,

A hajlongó liliomot!

Hajlong - s harmatot hullat a

Liliom örök illata.

Zokog - s szép szárán könny csorog,

Mint halhatatlan gyöngysorok.

Nem tudom, hogy mennyire szeretnél hosszú verset, de ha a rövid is jó, érdemes rákeresned Georges Rodenbach műveire, szerintem gyönyörűek.

20/L