Hogyan nyugtassam le magamat?

Nekem is van/volt ilyen. Van valaki aki egy ideig támasz lenne? Úgy értem én nem számíthatok a családomra, mert nem igazán értik hogy mi ,,bajom,, van, viszont barátaim sincsenek, csak kettő, de ők sem a legjobbak, de legalább van..

Szóval jó lenne tudni, hogy hogy állsz kapcsolatokkal. Egyébként alvás.. Nekem is nehezen megy.. Én azt szoktam csinálni, hogy bekapcsolva hagyom a tv-t és úgy alszom el (az meg úgy is kikapcsol). Vagy felhozom a macskát, nem tudom..

Mindenesetre ha gondolod, beszélgethetnénk a gondjaidról.

Nekem az segít, ha racionalizálom a dolgokat, és tényszerű biológiai, szociológiai, pszichológiai magyarázatot találok arra, hogy miért érzek valamit, vagy miért viselkedem úgy, ahogy.

Az én módszeremmel is megpróbálkozhatsz. Csak gondold át a következőket:

Tizenéveseknek mindennél fontosabb általában az, hogy a korosztályunk elismerjen, szeressen és törődjön velünk. Fontosabb, mint a család elismerése, sőt ők ezt nem is érthetik, - ilyenkor tőlük eltávolodunk. Ha nem kapjuk meg az elismerést, akkor izolálva, és kirekesztve érezzük magunk, a ,,senki sem szeret" érzés nyilván csak illúzió. Lehet, hogy az a 20-30 ember, akivel egy osztályba zártak, most utál, de ők korántsem az egész világ. És ez is csak egy állapot. Nem lehet valakit örökké utálni. Engem anno áltsuliban az egész felső tagozat ,,utált" Mégis itt vagyok. Az iskolatársakat nem személyiség vagy érdeklődés alapján kerülnek egymás mellé, teljesen random, az egy helyen élő és egykorú fiatalokat zárják össze. Ez nem jelenti azt, hogy megértik egymást, vagy egy fejlődési szinten állnak. Ebből is származnak konfliktusok.

Egyébként egy közös van bennük, mind bizonytalanok, mind félnek a kirekesztéstől, mind tartozni akarnak valahová, és azzal, hogy kiutálnak valakit, egy kicsit nagyobb biztonságban érzik maguk, mert ők tették ezt mással, hogy ne velük történjen meg.

Remélem nem nyúltam nagyon mellé. :)