Barátsággal kapcsolatban egy pár kérdés! Miért hiányzik? Miért lett ilyen? Miért vagy hogyan történik ilyesmi egy emberrel?

Leírom a konkrét példát hogy érthető legyen mit szeretnék kérdezni!

Volt egy legjobb barátnőm hosszú évekig,nagyon jó barátnő volt,bármikor és bármiben számíthattam rá,együtt csináltunk minden!Nagyon kedves,aranyos,ragaszkodó lány volt!

Egyszer csak azon kaptam magam hogy elkezdett stílusjegyeket lopkodni épp a hozzá legközelebb álló személyektől és már lassan saját véleménye sem volt!

Elkezdett romlani a kapcsolatunk!Hazugságon kaptam,folyamatosan koppintotta a stílusokat,és borzalmas társaságot szedett össze magának!

Primitív,alja emberekkel kezdett el barátkozni és össze vissza vitte a pletykát mindenkinek!

Később kiderült hogy rólam is rengeteg mindent mondott és rengeteget hazudott!Megelégeltem és megpróbáltam vele beszélni!Nem nagyon érdekelte így ultimátumot adtam neki hogy vagy össze szedi magát és eldönti mit akar vagy én ebben nem veszek tovább részt!

Azt hittem hogy majd ez helyre rakja és rájön hogy mit csinál,de ennek már sok hónapja és azóta nem beszélünk!

Megnéztem nem rég közösségi oldalon és azt látom hogy még mindig az az alja társaság,folyamatos sz*rkavar körülötte,tizenéves h.lyegyerekkel meg c....okkal foglalkozik!

Hova lett az az ember akit anno a legjobb barátnőmnek tartottam?Miért fejlődik vissza egy ember gondolkozása?

Miért nincs önálló személyisége,stílusa egy embernek?

Sokat kérdeztem magamtól hogy nem-e én néztem be ezt a barátságot,hogy nem-e én voltam elfogult és képzeltem bele többet?

De nem!Teljesen más volt,annyival másabb és aztán valami történt!

A gyerekkora sem volt éppen fényes és a párkapcsolatai is mind pocsék volt,de nem épp ezért kellett volna megemberelnie magát?Nem ezért kéne jobbá tennie az életét?