Igaz, hogy az anyaországiak közül rengetegen ellenzik, hogy a határon túli magyarok felvegyék a magyar állampolgárságot?

Én sem magasztalok föl senkit csak mert magyar állampolgár szeretne (ismét) lenni, viszont egyáltalán nem is zavar, aki az akar lenni, hát legyen. Amivel nem értek én sem egyet és ami engem is kiakasztott az a szavazati jog. Eleve olyanoknak sem adnék, akik x éve külföldön élnek/dolgoznak és eszük ágában sincs hazajönni. Nekik mi közük van ahhoz, hogy mi itt miért szívunk és mi miért szívjunk azért, mert valakik olyan okosak voltak választásnál, hogy tudták nekünk mi lesz a jó itthon... Ez az EGYETLEN dolog, amivel nem értek egyet, szavazzon mindenki ott, ahol él és ahol hatással lesz a szavazata a saját életére, ne más emberek sorsával játszunk!

Ezt leszámítva engem pl a szlovák kormány háborított fel, amikor kijelentették, hogy aki fel meri venni a magyar állampolgárságot, az elveszíti a szlovákot, ergo ha már így dönt majdnem hogy költözhet is, ők nem tartanak igényt rájuk. Több Szlovákiában élő magyar rokonom is van, akik csupán a gyökereik, nemzeti hovatartozásuk miatt vették volna fel a kettős állampolgárságot, hogy legalább ilyen formában érezhessék és mondhassák azt, hogy ők magyarok (is) valahol (természetesen nem egészében, mert sokan már kint születtek, ott érzik magukat otthon, még is magyarnak vallják magukat). Szerintem ez borzalmas érzés lehet és ilyen szemszögből bárkit megértek, aki ezt az állampolgárságot (is) fel akarja venni.

Sokan ellenzik, elsősorban a köztünk élő, magukat "nemzetközinek" tartó baloldaliak.

"Legtöbbször azzal az indokkal, hogy majd mi elvesszük a munkalehetőséget, kiköltözünk és ott élősködünk, nem is vagyunk igazi magyarok stb. stb."

Ezek csak kifogások, a valóságban nem ez az elutasítás indoka, hanem kettő:

1) egyszerű zsigeri irtózás mindentől és mindenkitől, aki/ami magyar

2) attól félnek, hogy a htm-k szavazni fognak a választáson, és általában nem a baloldalra.

"A kenyeremet pedig - ami nem sok - bármikor megosztom velük"

Ők pedig elvágnák a torkodat, ha az övékhez nyúlnál. Egyszer voltam Romániában és egy ilyen (félreértés ne essék sok ismerősöm van közülük) határon túli übermagyarral akadt dolgom. Bajban voltam, sürgősen telefonálnom kellett és megkértem, hogy had használjam a telefonját (a rendőrséget értesíteni), ő pedig 2 ezer forint fejében meg is engedte. Mondjuk nem is vártam többet egy ilyen fél-romántól.

Ne féljetek, nem megyünk haza

Minket már régen nem hív a Haza

Mely álmaink bölcsője, sirja volt

Ma rákos fekély, rothadó kék-sárga folt

Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza

Ott a házaknak már nincsen ablaka

Mely múltba néz s jövőbe lát

Nincs, ki megfújná a trombitát

Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza

Az már oly régen a másság temploma

És te is csak szolga, rab vagy ott

Bár zsebedben útlevél ragyog

Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza

Irigység népe, te céda, te buta

A mi kincsünk nem lopott kacat

Lelkünkben hordjuk: hit és akarat

Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza

Hazugság népe, te gyáva, ostoba

Ahol mi élünk az mind magyar sziget

Koromsötétben virrasztó tüzek

Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza

Vagyunk és maradunk, mint kivert kutya

Sorsunk már régen nem sorsotok

Árulók, latrok, újgazdagok

Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza

Hol testvér a testvérnek farkasa

Ki hajnalig háromszor megtagad

Légy átkozott, légy gazdagabb

Ne féljetek, többé nem megyünk haza

Én támogatom! Vegyétek fel nyugodtan az állampolgárságot!

Gyertek haza! 2004. december 5-én igenre szavaztam és mem érdekel, hogy a sok szemét hazaáruló mit ugat!

Sokan szeretnék, hogy jöjjötök!

"Megtörténik. Lehet ám az is, hogy - nem tudom, mikor volt ez - az illetőt olyan mélyen sebezte meg a népszavazás gyalázatos eredménye"

A népszavazás előtt volt. Az én lelkemet meg annyira sebezte ez az eset, hogy Nemmel szavaztam az állampolgársági kérdésre.

Ez a probléma az egyik legszebb mintapéldája a sunyi összemosásnak.

Az állampolgárság nem csak úgy van. Tetszik, nem tetszik, minden országban jogokkal és kötelezettségekkel jár. Kivéve nálunk, ahol mocskos politikai célokra használják. Azok, akik az állampolgárság megadása ellen tiltakoznak, dühös kényszerből teszik. Dühösek, mert az emberek jóhiszeműségével és nagyon fontos érzelmi kérdésekkel visszaélve a mai hatalom aljas célokra kívánja használni, miközben farizeus módon szirénhangokat hallatva úgy tesz, mintha nemes célok érdekében történnék a dolog. És gondolkodó ember persze hogy irtózatosan mérges, ha hamisan arra kényszerítik, hogy nemet mondjon valamire, amire szívből igent mondana, ha arról szólna, amiről kellene.

Igen, valóban nagyon nem ugyanaz, hogy egy másik országba telepedvén felveszem az ottani állampolgárságot, vagy nagyhatalmak piszkos célok érdekében elvesznek valamit, ami generációk óta természetes jogom és sajátom, ezért úgy kell tennem, mintha kérnék valamit, ami nem biztos, hogy jár.

Aki azon gondolkodik, hogy a környező országokban lakó magyaroknak milyen legyen a viszonyuk a magyarországi határokon belül élő magyarokhoz, az már helyből nem is érti a problémát. Eszmei, érzelmi szempontból egy csiki, beregi, vagy máshol élő magyar miben különbözik tőlem? Egyetlen dologban, különbözik az ország neve, ahol születtünk, talán élünk, dolgozunk. Minden másban pont annyira eltérő, mint amennyire a szomszédom. Ezért számomra értelmezhetetlen az a kérdés, hogy egy csallóközi magyar azt teheti e itt, mint én ott. Ez ugyanis evidencia.

Viszont lehet nem szeretni, de a rideg valóság szerint más országban élünk, mások a ránk vonatkozó jogi normák, mások a vezetőink, akik mást akarnak, és mások a gazdasági lehetőségeink is. Aki ezt tagadja, nem tudja miről beszél, vele nincs megbeszélnivalóm. A más körülményeket nem lehet csak úgy a levegőbe beszéléssel semmivé tenni, nem lehet úgy tenni, mintha nem léteznének, nosza mindenki azonos szereppel bír. Akik ezt teszik, fogalmuk sincs, mit lehetne tenni a különbségek eltüntetéséért, kényelmes lustaságukat nagy és ledorongoló hanggal próbálják leplezni.

Világos, hogy ugyanezért az autonómia sem megoldás, mert technikailag nem lehet olyan földrajzi egységet létrehozni, ahová minden magyar belefér. A kimaradók viszont akkor lennének csak igazán jogfosztottak.

Egyetlen megoldás az integráció, mert ezt semelyik kis és nagyhatalom nem tudja megtámadni. Ezért jó az Unió, ezért jó Schengen. Ki merészel a román vagy szlovák határon megállítani bárkit? Eddig lehetett vegzálni hamis látszatindokokkal valakit, ha magyar, ma nem. Ezt kell elérni gyorsan a szerbekkel is, a horvátoknál kevéssé problémás, mert ott már a józanabb ész kerekedett felül.

Ha minden településnek megkerülhetetlen joga saját vezető állítása, elvehetetlen joga szakmai, erkölcsi vagy bármilyen segítség kérése attól, akit választ, akkor egyetlen nacionalista őrültnek sem lesz lehetősége valakit a nemzetisége miatt molesztálni. Akkor egyetlen más országban élő magyarnak sem kell külön magyaráznia, miként tartaná természetesnek nemzethez tartozását.

Üres locsogásunk mindössze azt mutatja, mennyire nincs ötletünk a problémával valóban kezdeni valamit. Ellenkezőleg ez a hang kiválóan alkalmas a túloldali, hasonlóan üresfejű hőzöngőknek az uszításhoz. Persze higgadtan cselekedni, lépésről lépésre lebontani az akadályokat, megteremteni a magától értetődő cél érvényesülésének feltételeit, az bizony fárasztó, nehéz munka. Gondolkodást, folyamatos tárgyalást, fantáziát és megértést kíván.

Elnézést kérek mindazoktól, akiket a fenti észrevételeim nem érintenek. E kérdés kapcsán és más bejegyzésekben, a napi híradásokban és politikai megnyilvánulásokban túl sok valótlan állítást, hamis és kivitelezhetetlen, de annál alpáribb követelőzést olvastam, bár igyekszem, az én idegeim sincsenek kötélből, nekem is vannak érzelmeim, indulataim. Az ostobaság például heves reakciót vált ki, talán ez érződik a hangnemen is. Megbántani senkit nem állt szándékomban, hamis és üres indulatokat lehűteni annál inkább.

Igen.

Ezzel a felvehető magyar állampolgársággal egyszerre két legyet ütöttek (meg kell mondanom ügyes húzás volt)egy csapásra.

Egyrészről amivel minden magyar ember egyetért, a határon túli magyarok vissza kapták a magyarokhoz való tartozásukat. Ami tényleg szép dolog, hiszen például Erdélyben ennyi év után is nagyon sok helyen őrzik a hagyományaikat, nem olvadtak bele a román népességbe, vannak akiknek tudom hatalmas örömöt jelentett amikor megkapta a magyar állampolgárságot. Tehát ebből a szempontból nagyon szép gesztus volt.

De ott a másik ami valószínű tulajdonképpen a lényege volt ennek az egésznek, a szavazati jog. Ami ugye ha egy ember egy olyan dolgot kap meg amire álmaiban sem gondolt, valahogy meg szeretné köszönni annak akitől kapta. És ennek nagyon szép formája volt a szimpátia tüntetés a kormány mellett, amit ország világ láthatott.

De akár mennyire szép is ez a kettős állampolgárság szavazati jog nem járhat hozzá, hiszen egy másik ország lakói nem dönthetnek a mi sorsunkról, hiszen nem itt élnek, nem tudják mik történnek velünk, hogy mire is készül a kormány (elmondom egyeduralomra, ők innen már nem akarnak mozdulni, ha már végre megválasztották őket).

Tehát minden határon túli magyart megkérnék aki kiváltotta az magyar állampolgársági papírját, ne éljen majd a szavazati jogával, mert lehet jót akar, de ennek Magyarország fogja kárát látni.

Az meg hogy elveszik a munkahelyet ez nem igaz, lassan Szlovákia és Románia is lehagy minket gazdasági szempontból, tehát inkább mi megyünk majd hozzájuk dolgozni.