Vélemény? --> (barátokkal együtt lakás)

MIELÖTT összeköltöztök, le kell IRÀSBAN fektetni, hogy ki mit fizet, mit kell csinálni, mit nem szabad, milyen rendszer szerint lesznek a közös helységek takatritva, hogy megy a bevásárlás, stb - mert a szóbeli megegyezést rendszerint az felejti el, aki nem tartja be.

Igy sem valószinü, hogy sokáig jól megy, mert nehéz idegenek otthoni szokásait elviselni, ha nagyon eltér a másikétól.

én laktam már így, nem rossz...

csak hosszú távon szerintem ez nem akkora ötlet...

mert azért egyetem után általában már nem futó kalandokat keres az ember...

és én pl. egy barátnőmmel voltam egy szobában, elég hülye dolog volt, hogy csak akkor lehetett nálam pasi, ha a barátnőm látogatóba ment a szüleihez...

+ én iszonyú rendetlen vagyok, ő meg rendmániás.

Mi jól megoldottuk, megfeleztük a szobát, a maga részén mindenki úgy tárolta a cuccait, ahogy az kényelmes volt neki...

de mondjuk lehet, hogy más rendmániás embert zavarna a látvány, amit én a szoba másik felében produkálok...

mosogatás...

na attól viszont néha felment bennem a pumpa - de sosem szóltam -, hogy mindenki után én mosogattam, ha meg véletlenül sikerült a barátnőmnek is, úgy tett, mintha valami hőstettet hajtott volna végre...

főzés.

úgy takarékos, ha minden nap egy ember főz mindenkinek.

ehhez olyan időbeosztás is kell...

nálunk ez nem működött, mindenki magának csinált kaját, így többet ment a gáz, többet folyt a mosogatásnál a víz,... és ezek nem tűnnek nagy dolgoknak, de sok kicsi sokra megy...

a barátnőm például 3 darab ruhával is mosást indított...

szóval az ilyesmik lehetnek konfliktusforrások...

(mondjuk nálunk sose volt ebből probléma, nem volt olyan fontos, hogy megérje kötözködni.)

kutya.

mindenki beleegyezett, hogy tarthassak ott kutyát.

na most a kezdeti idők nem voltak problémamentesek, de szerencsére jófejek és türelmesek voltak a többiek...

vagy ha valaki macskát akarna, minden macskaszőrös lesz - nem csak az ő cuccai...

meg ha valaki elköltözik, nehezebb normális lakótársat találni a helyére, mint hinné az ember...

ha tényleg olyan jó a társaság, szerintem nem rossz ötlet, csak tolerancia meg szeretet kérdése minden.

(azokkal a lakótársaimmal már nem nagyon tartom a kapcsolatot, mert elköltöztem, de a mostani barátaimmal nagyon simán el tudnám képzelni az együttlakást, velük nagyobb buli lenne...:))

Én laktam együtt egy félismerős lánnyal. Egy idő után észrevettem, hogy élősködik rajtam. Ha nem voltam otthon, mindig csak azt vette, amit én vettem. Előttem persze soha. Mosni inkább nem mosott, ha elfogyott a mosószer, csak nehogy neki kelljen venni.

Laktam együtt a legjobb barátommal, akivel együtt nőttünk fel. A lakás felépítése miatt igazán elkülönülni nem lehetett. Azt hittem megölöm egy hónap után. Azóta is a legjobb barátom, de nem együtt lakunk.

Laktam együtt egy párral is, akik mindketten a barátaim. Tökéletes volt a harmónia. Ennek szerint két fő oka volt. A 160 nm lakás amit béreltünk. Senki nem zavart senkit. Meg már mindenkinek volt annyi pénze, hogy tök mindegy volt kivásárol be hétvégén. Ja és volt mosogatógép.

Azóta a testvéremmel lakom. Teljes harmónia. Mivel én tartom el őt, ezért anyagi viták eleve kizárták. Az intimszféránk meg egymással szemben teljesen más.