Miért pont ő halt meg?

Lehet, hogy vidáman viselte, de belülről mardosta a dolog. Sajnos ezen már kár gondolkodni, megtörtént, visszafordítani nem lehet. Nekem két nagybátyjám halt meg (48 illetve 54 évesen), mindketten rákban. Csak apu maradt a három testvér közül. Az első 5 évünk rettegéssel telt, hogy ha 3 testvérből 2-nek így kellett meghalnia, akkor lehet apunak is ez lesz a sorsa? BORZALMAS érzés a mai napig belegondolni...

Olykor igazságtalan az élet, bár a te esetedben legalább szép kort megélt a bátyád, mégha ennél szebbet is megélhetett volna.

Egy rokonom 92 évesen halt meg úgy, hogy simán letagadhatott volna 30 évet, csinálta a kertet, bevásárolt, nagyon jól bírta magát még, soha semmilyen betegsége nem volt! 88 éves korában még annyira jól érezte magát, hogy beültetett fogakat csináltatott magának nem kevés pénzért, mert az egész család úgy gondolta rengeteg ideig fog élni. Aztán egyik pillanatról a másikra összeesett, agyvérzést kapott, kórházba került, majd azt követte a másik és bele is halt. Iszonyatosan hirtelen és váratlanul ért mindenkit a halála mégha már szép kort meg is élt, senki nem számított rá. Sajnos az élet ilyen. Egyik pillanatban jól megy, a másikban összeroppan minden. Sok erőt és kitartást kívánok neked!