Az ókorban hogyan, milyen eszközökkel ölték ki a spártaiak a gyermekekből az érzéseket?

Úgy emlékszem töri tanulmányaimból, hogy a kisfiúkat már nagyon korán elszakították az édesanyjuktól, és már kora gyermekkoruktól fogva katonás rendben nevelték őket.

A rendellenességgel, vagy csenevészen született kisbabákat ledobták a Taigetosz hegyről, csak az erős, egészséges babák maradhattak életben.

Valszeg úgy nevelték a fiúkat, hogy az érzelmeiket fojtsák el, és ne mutassák ki semmiképpen sem. Gondolom ettől aztán egy csomó ember pszichésen beteg lett. El is buktak a végén.

+ egész fiatal koruktól arra bíztatták őket (meg ha életben akartak maradni akkor muszáj is volt), hogy lopjanak és öljenek

az áldozatok persze a jog nélküli helóták voltak

szóval ha kisfiúkat gyilkolásra kényszerítenek az nem tesz túl jót az elmének...

Biztos vagyok benne, hogy a spártaiak is féltek gyermekként a sötétben. De inkább reszketve bújtak a takaró alá, mintsem kimutatták volna, hogy mennyire félnek. Mert az nem lett volna férfias.

A félelem elfojtása nem azt jelenti, hogy nem féltek, hanem azt, hogy megpróbálták letagadni azt talán még saját maguk előtt is, hogy mennyire be vannak tojva. Mások előtt meg pláne titkolták, tagadták.

Állítom az félt a legjobban a sötétben, amelyik a leghangosabban állította, hogy ő aztán nem fél a szörnyű nagy mumustól. Az ember már csak ilyen! Akár spártai, akár nem.