Mi magyarok miért hisszük hogy rosszul élünk? Úgy értem, hogy van hét szomszédunk és abból két országban élnek csak jobban mint Magyarországon. (Ausztria, Szlovénia)

Azért mert valakinek roszabb a sorsa, nekünk még nem lesz jobb.

Ez olyan, mint amikor nem esszük meg az összes ételt és mondják nekünk: Edd meg, mert Kínában éheznek az emberek.

Ha én megeszem, a kínaiaknak még nem lesz jobb.

Nos, aki azt tapasztalja, hogy nem talál normális munkát, vagy ha talál is, kiderül, hogy csaló a munkáltató, csődbe megy a cég, kiderül, hogy nem jelentették be, hiába van jó szakmája, nem kap munkát, vagy netán éhbérért végeztetnek vele rabszolgamunkát, és azt látja, hogy más meg a lábát lógatja és protekcióval mindent elér, és külföldre kívánkozik, mert több a lehetőség, az igenis rosszul él. (ez az én tapasztalatom, véleményem, a saját bőrömön és a családomban és baráti körben mástól hallott-látott ugyancsak tapasztalt dolgok alapján)

Ahol ilyen labilis a helyzet, és az él meg, aki lop-csal és van pofája visszaélni a rászorulók hátrányos helyzetével, ott nem élünk jól.

Hát, nézd. Nekem az a véleményem, hogy a háborút oldják meg ők, arról mi nem tehetünk.

Én nem hiszem, hogy rosszul élünk, én tudom, hogy rosszul élünk. Van néhány ember akinek nagyon jól megy, de a nagytöbbség igenis rosszul él, és egyre rosszabbul.

Én gyerekkoromban azt utáltam (és most is), amikor azt mondják nekem, hogy örüljek neki, hogy ez is van, mert sokan élnek sokkal rosszabbul. Hát én ezt lesz@rom, hogy vannak akik rosszabbul élnek, mert vannak olyanok is, akik meg sokkal jobban.

De ezen csak mi magunk változtathatunk, mert ha mi nem teszünk magunkért valamit, akkor más nem fog.

Nézd meg a németeket, vesztesek voltak a háborúban (és rántottak minket is magukkal, csak előtte jól kihszanáltak), aztán mégis sokkal jobban élnek, mint mi.

egyébként már a szlovákok is jobban élnek mint mi, a románokról meg csak annyit, hogy nincs akkora adóssága az országnak, mint nekünk.

na, hát ennyit a mi jólétünkről.

Egyetértek a 15:45-tel.

Nekem is azt mondják, hogy vannak akik rosszabbul élnek. De én csak arra tudok gondolni, hogy annyian élnek jobban és nem értem mivel érdemeltem én ezt ki, hogy szenvedjek.

Őszintén mi most nagyon rosszul élünk, ilyen még nem volt. Az internetet is le fogják kapcsolni, kajára sincs pénzünk, úgy kérünk kölcsön pár naponta szappanra, wc papírra, kiflire.

Egyszerűen nincs munka se meg semmi. Idegileg már kivagyok, mert enni sincs mit és állandóan rámjön a sírógörcs. Senkinek nem kívánom. Régen voltak nálunk szegényebbek, akkor azt mondtam ne panaszkodjak, bár akkor is nagyon rosszul éltünk, sose jutott semmire.

De most már tényleg itt a vége, és nem tudom meddig folytatható ez.

Különben az tény, hogy Magyarország sz.rban van és rosszul élünk. Ez így van, a legtöbben jól gondolják.

Az, hogy sosincs elég pénz semmire, hogy nehéz lakáshoz jutni, nincs munkahely, vagy ha van, az rossz, és csak protekcióval lehet előrejutni, mindenhol és mindig igaz volt és lesz, csak a mérték különbözik, hogy mennyire igaz.

Lakáshoz jutni Angliában sem könnyű, pedig ott elvileg kolbászból van a kerítés. Munkanélküliség Németországban is van, pedig az is egy felsőbbrendű nyugati csodaország. A jövedelmek Magyarországon alacsonyabbak, mint nyugaton, ez már tény, de magasabbak, mint a környező országokban (2 kivételével).

Szóval tévesnek tartom azt a logikát, hogy "rosszul élünk és ez tény". Ennyi erővel a világon mindenhol mindenki rosszul él, mert mindig lehet több pénzre vágyni (és azt mondani, hogy nincs elég), és a legjobb munkahelynél is el lehet képzelni mégjobbat.

A kérdés csak az, hogy van-e értelme elképzelt, meseszerű tökéletességekhez viszonyítani a valóságot és aztán azon sírni, hogy a valóság elmarad az álmoktól. Úgy gondolom, az ilyenfajta sírásban, kesergésben, panaszkodásban Magyarország lakossága messze lekörözi a szomszédait (csak a románok pesszimistábbak, de az ő országuk már tényleg nagyon gáz).

"Meg, hogy maradjak a kezdő hasonlatomnál, az utcánkban - Kárpát-medence - messze nem mi élünk a legrosszabbul, mégis úgy érezzük?"

Ehhez még annyit: szerintem a magyarok nem szoktak hozzá, hogy a románokhoz, ukránokhoz, szerbekhez hasonlítsák magukat. Szerintem elég elterjedt az a (100 évvel ezelőtt hivatalos, azóta maradványként megmaradó) szemlélet, hogy a nyugathoz kell mérni magunkat.

100 évvel ezelőtt ugye Magyarország az OMM részeként központi ország volt, a szomszédok pedig lesajnált balkáni sz.rfészkek. Magyarország Ausztriával volt egy kategória (vagy így gondolta), nem holmi románokkal. Ugyanezt az érzést táplálták a Horthy-korszakban a kultúrfölényelmélettel stb. Később, a Kádár-rendszer idején Magyarország "legvidámabb barakk" volt és ezért néztük le a szomszédokat, akik sorbanálltak, nem lehetett náluk semmit kapni stb.

Szóval nagyon sokaknak megalázó és traumatikus, hogy Magyarországot mondjuk Szerbiával is össze lehet hasonlítani és nemcsak a nyugathoz lehet mérni, mert félig tudatosan sokan úgy vélik, hogy Magyarország mégiscsak nyugatibb, mint "ezek".

További dolog az, hogy nagyon kevés magyar ismeri a nyugatot, mégpedig PONT AZÉRT, mert itt az élet viszonylag elviselhető volt mindig is és nem kellett millióknak kivándorolniuk vagy vendégmunkásnak menniük. Ezért a magyarok fantáziálnak a nyugatról. Nyugaton is előforduló problémákról azt hiszik, hogy speciális magyar problémák, és Magyarországon meglévő jó dolgokról, amik nyugaton esetleg nincsenek, azt hiszik, hogy nyugaton úgyis megvannak. Tehát sokan azért nézik le Magyarországot és istenítik a nyugatot, mert az utóbbit nem ismerik, csak a vágyaikat vetítik belé.