Az miért van, hogy az állatok iránti szeretet gyakran embergyűlölettel párosul?

Eltorzult a személyiségük. Az emberekkel nem képesek normális kapcsolatot kialakítani (önbizalom hiány,rossz tapasztalat stb.) ezért a kedvencüket ruházzák fel emberi tulajdonságokkal.

Egy állat nem tud senkit érzelmileg megbántani,ezért ragaszkodnak hozzájuk.

Mondjuk tapasztalat miatt?

Én annyi, de annyi tényleg bunkó, kétszínű, szemét emberrel találkoztam (akár ismerős, akár csak az utcán kaptam belőlük), hogy csodálom nem lyukadtam még ki ide.

A maradék meg lehet valami pszichés betegségtől szenved.

Ahogy elolvastam a kérdésed, majd ránéztem a macskámra (itt döglik mellettem az ágyon), már jöttek is a fejemben a válaszok.

Ez az állat nem alkoholista, nem rosszindulatú, nem ostoba, nem gonosz, nem lenéző, nem kárörvendő, nem aljas, nem akar bántani, nem beképzelt, nem aberrált, nem frusztrált stb.

Ellenben csupa olyan jó tulajdonságai vannak, amik ezerszer jobb társasággá teszik, mint a legtöbb embert. És igen, tényleg szeret. Egyszerűen látszik az arcán, a tekintetén, a mozdulatain. Az egész macskából sugárzik a szeretet. Na, ez az ami hiányzik az emberekből. A legtöbb közönbös, a többi meg utálja a másikat. Persze hogy rólam is ez tükröződik vissza feléjük...

Én is egyetértek a "cicás" hozzászólóval, nekem két kutyám van. Az emberi kapcsolataim teljesen rendben vannak, imádom a családomat, elég nagy a baráti és haveri társaságom, boldog párkapcsolatban élek és úgy gondolom, hogy minden társaságban megtalálom a helyemet, viszont tény, hogy olyan jellegű figyelmet és feltétel nélküli szeretetet kevés embertől kapok meg, mint amit a kutyáimtól. Ez most biztosan furán hangzik, de annál jobb nincs, mint amikor egy kicsi lény (esetemben kettő), majd kiugrik a bőréből örömében amikor hazaérek, amikor látszódik az egész testükön, pofijukon, csillogó szemeiken, hogy isszák minden szavamat, cselekedetemet, alig várják, hogy végre megérintsem őket...

Példának hoznám a nyaramat, amikor volt szerencsém külföldön dolgozni. Az emberek mosollyal köszöntöttek a boltban, az utcán teljesen idegen emberek mosolyogtak rám, nem akart mindenki áttaposni rajtam, nem voltak bunkók és mogorvák. Boldogan léptem ki az utcára, én is mosolygósan, mert tudtam, hogy ez viszonzásra talál, ami feldobja a hangulatomat. Kb ugyanez az érzés, amikor hazaérek és tudom, hogy itt már minden rendben lesz, mert szeretettel, "mosolyogva" várnak itthon olyan lényecskék, akik sosem bántanának, tudják milyen hangulatomban hol a helyük és így tovább. Ergo nem gondolnám, hogy az emberi gyűlölettel párosulna ez a dolog, én ugyan nem gyűlölök senkit és mégcsak magányos sem vagyok, de tény hogy egy kisállat annyi és olyan örömet tud adni az életben, mint senki és semmi más!!