Hogy keressek új társaságot? Hogy legyek nyíltabb?

Van egy legjobb barátnőm, akit nem is barátnőnek, inkább a testvéremnek mondanék. Mindig szeretek vele lenni. És van egy társaság ahol sokan vannak, ide sokszor járok, itt is van egy jó barátnőm, de ő nem is áll, és nem is fog olyan közel állni hozzám mint a másik. Akiről először bezséltem, régen ő is ebbe a társaságba tartozott és hárman voltunk a másik lánnyal jóbarátnők, de ő még időben kiszállt a társaságból még régebben. Tudni kell erről a társaságról, hogy nem tabu pia, a fő, a drogok. Ezekben sajnos én is eléggé benne vagyok, és élvezem is, főleg a füvet. Ebből a társaságból a lánnyal mikor ketten vagyunk már szinte csak arról szól hogy beszívunk és de jó. Van egy barátom is, 4 hónapja vagyok vele egytt, nagyon boldog vagyok vele, de az elején ezt sokkal jobban éreztem és sokkal jobb volt minden. Mondanom sem kell, hogy ő is füvezik, drogozik, és vele is sokszor szívok, de mivel az egész társaság általában 2 részre oszlik, ő már inkább a másikhoz szokott menni mint én, és ez eléggé bánt. Ma mikor a legjobb barátnőmmel voltam sokat, aki nem része a csoportnak, rájöttem: abba akarok hagyni mindent. Nem akarom hogy arról szóljon minden estém, hogy húú jól betépünk. És rájöttem ehez ott kell hagynom az egész társaságot a barátnőmmel és a barátommal együtt, nehéz lesz, de tudom, hogy menni fog. zárkózottvagyok, csendesebb, csak azzal tudom igazán elengedni magam, akihez nagyon közel állok, és egy, talán kettő ilyen ember van. Az egyik ugye a legjobb barátnőm, a másik, a másik barátnőm, akivel mégsem annyira, és általában csak szívunk, de el tudok vele is beszélgetni. Azt is kell tudni, hogy kevés olyan ember van, akivel én jóban tudok lenni, mert ritka az akvel el tudok beszélgetni értelmes dolgokról. Tudom, ha otthagyom a barátomat, barátnőmet, társaságot, csak a legjobb barátnm marad nekem, és hát azért vele se lóghatok éjjel-nappal, a nap 24 órájában. Vele az is a helyzet, hoyg amióta otthagyta ezt az egész drogos bagázst, nincs közös társaságunk, ami mindig volt, és ez hiányzik nekünk. Ő is olyan mint én, kevés emberrel tud igazán jóban lenne, egymásra találtunk. Nem marad senkim, a másik barátnőmet is elvesztem, amiért utálni is fog, hogy nem keresem, de neki nem tudom megmondani egyszerűen, hogy elég volt, mert fáj. Barátom se lesz, akit szeretek. Egyedül maradok. Mindig egyedül voltam igazából, senkivel se szoktam megosztani mi bánt igazából legbelül. De már annyim se lesz, ami most van. Tanácstalan vagyok, hogymit tehetnék. Barátom szülinapja napokon belül van, csak utána akarok vele szakítani. Még párszor találkozom mindenkivel, hogy utoljára láthassam őket, és elbúcsúzzak mindentől, mindekitől, persze ezt mind magamban. Viszont nagoyn félek, hogy ha egyedül leszek, mit csinálok, nagyon be tudok zárkózni magamba, és szomorú leszek, talán depressziós, tavaly is éreztem ilyesmit pedig akkor még voltak iskörülöttem, de nem a mostani emberek, hozzájuk nem olyan rég csatlakozta, egy fél éve. Anyukám skizofrén, talán ebből is adódhat, hogy simán lehtek depressziós. Nem is velünk él. Családi életem sem valami fényes. Hogy tudnék/ tudnánk magamnak új társaságot találni, akivel megvan a közös hang?

15L