Ha az utcán meg kell kérdezni valakit, milyen szempontok alapján választanád ki őt (ha egynél több ember van a közelben)?

Amikor megszólítok valakit, akkor az a kérdés, hogy szimpatikus-e, feltehetőleg tudja-e a választ a kérdésemre, és hajlandó lesz-e válaszolni.

Engem egyébként olyan 16-17 éves korom óta rendszeresen leszólítanak a legkülönfélébb kérdésekkel, gondolom bizalomgerjesztő a külsőm. Nemrég egy évfolyamtársammal volt vicces utunk, a városban sétálva félóra alatt vagy hatan kérdeztek tőlünk ezt-azt. Ő teljesen meg volt döbbenve ezen, mondta hogy soha nem szokták megszólítani az utcán.

Na most ehhez fontos adalék, hogy ő általában nagyon punkosan öltözködik, lila haj, neon holmik, stb. Aznap pedig éppen konszolidáltan nézett ki valamiért. Plusz én is ott voltam mellette, aki általában szimpatikus vagyok az embereknek. Mindenesetre meg kellett állapítania, hogy igen, valóban a ruha teszi az embert :)

Mosolygós, pozitív kisugárzású embereket kérdezek meg legszívesebben. Nekem nem fontos a nem/kor, csak, hogy nyugodt kedves embernek tűnjön.

Am tőlem is sokszor kérnek segítséget.

Amikor még suliba jártam, az iskolatáska miatt sokszor leszólítottak külfödiek.

Egyébként erről van egy sztorim:

Régen sokat vártam a Népligeten a barátnőmre, együtt mentünk onnan suliba. Ahogy ott álltam, minden áldott reggel volt legalább egy magyar, aki megkérdezte, hogy merre van a buszpályaudvar. (Mondanom sem kell, hogy több helyen ki volt írva.) Egyik nap már hárman megkérdezték, hol a pu., erre jön egy külföldi turistacsoport, és hangosan mutogatnak a jelre, hogy: "büsz, büsz!"

Annyira kész voltam, hogy nem képesek a magyarok felemelni a fejüket, és körülnézni.

Egyébként én általában néniket szoktam megkérdezni.

24/L

Nekem is volt már olyan h úgy kérdeztem valakit, h ha 1 méterrel tovább sétálok, már látom, de ha nagyon el vagy veszve, hidd el h jobb ha kérdezel :)

Nekem is volt h teljesen ledöbbentem, fél órán belül 2x kérdeztek h mi hol van :) még jó h azokat pont tudtam :)

Én nem szoktam nagyon válogatni, akin látom, hogy nem siet nagyon, azt megkérdezem, korra, nemre, "romaságra" való tekintet nélkül. Külföldieket értelemszerűen nem, mert nem hinném, hogy van helyismeretük itt.

Ha mosolyogva, kedvesen szólítok meg valakit, akkor még a legmorcosabb ember is azonnal elmosolyodik és szívélyesen segít.

Sőt, egyszer taxit hívtam és kiszámíthatatlan volt, hogy mikor érkezik, néha 1 perc, néha 15, így lementem megvárni. Az ajtó előtt egy hangoskodó roma csapat ült a lépcsőn. Mivel üvegajtó van, egy darabig hezitáltam, hogy kimenjek-e és ácsorogjak-e mellettük, hátha belém kötnek. Aztán úgy gondoltam, hogy eddig is azt a reakciót kaptam vissza, ahogy én közelítettem, próbáljuk meg.

Kimentem, kedvesen rájuk köszöntem, megkérdeztem, hogy láttak-e taxit a közelben várakozni. Mély csend lett, majd egyikük mondta, hogy nem. 10 percig álltam tőlük két méterre, sokkal halkabban beszélgettek. Aztán velem is szóba elegyedtek, nagyon kedvesen, érdeklődően, kulturáltan (!!!). Aztán az egyikük odafordult, hogy "szívesen beszélgetnénk még veled, de nézd, szerintem itt van a taxid!" Hátrafordultam és tényleg ott állt. Amikor beültem, még utánam kiabáltak, hogy jó utat.

Tényleg ennyit jelent, hogy az ember hogyan közelít másokhoz.

Szia!

Ez tényleg egy érdekes kérdés. Én 19 éves lány vagyok és rendszerint huszonéves, egyetemista srácokat kérdezek meg, olyanokat, akik jófejnek tűnnek és nem utolsó sorban helyesek. De nem az ilyen beképzeltnek tűnő Adoniszokat, hanem akiken azért látni, hogy nincsenek elszállva maguktól. Nem tudom, hogy miért, ők általában sokkal kedvesebbek, mint a nők, akikhez ha hozzászólok, azt hiszik, hogy ki akarom őket rabolni vagy nem tudom, lenéznek, hogy nem tudok valamit. Meg a nénik is ilyen gyanakvóak, ezért maradok a jófej srácoknál. Nekem ez válik be.

Ez érdekes kérdés.

Ha belegondolok én nem igen szoktam "szelektálni", kortól és nemtől függetlenül kérek segítséget, vagy akár csoportoktól, pároktól is.

Én inkább kisugárzásra megyek, tehát ha valakit szimpatikusnak találok, attól kérdezek.

Amúgy általában engem is gyakran megtalálnak az emberek, főleg a külföldiek, a kérdéseikkel.

L/24