Megfigyelted már, milyen hatást vált ki belőled a zene, amit hallgatsz? Tudatosan hallgatsz zenét?

Nagyon régen volt már az, hogy bármilyen zene befolyásolt. Zenész vagyok, ma már csak nagyon kevés zene, az igazán jó művek vannak rám hatással. Azok, amikért régen odavoltam, ma már sokszor halál unalmasak.

Egy példa: vannak a tipikusan jókedvet okozó dalok, pl. I'll be there for you. Vagy az újabbak közül ugyanez a Hallja meg a világ, de még sorolhatnám. Régen indokolatlan jókedvet okoztak. Ma már nem. Mert hallom, hogy ugyanaz mind, tonika-domináns-tonika-domináns... ha kell, kapásból csinálok egy tucat ugyanilyen dalt.

Ahogy felnőttem, már a szövegek sem okoznak katarzist, egyre inkább látom, milyen sok olyan szám van, aminek a szövege csak valami nagyon filozofikusnak szánt, de valójában értelmetlen halandzsa.

Ebből kifolyólag vicces, de eljutottam oda, hogy már nagyon ritkán hallgatok zenét, és nagyon kevés zenét hallgatok. És persze csak a legigényesebbeket, amiket a legtöbben nem értenek - mert nem veszik a fáradságot, hogy megértsék. Ez persze nem feltétlen baj, ne érts félre. Csak leírtam, én hogy látom a dolgot.

persze,hogy tudatosan hallgatok zenét!:D

általában gyorsabb zenéket hallgatok,amiben sokat énekelnek,és általában olyat,ami táncolásra késztet,mert az olyan jó:D

persze én sem vagyok mindig jó kedvű,amikor rossz kedvemben vagyok,berakok egy kis Adele-t és világfájdalmam lesz,de ez nem tart sok napig:)

Ha ideges vagy, és az is akarsz maradni, mert ki akarod adni magadból, akkor zúzós zenét hallgatsz, ha le akarsz nyugodni, akkor lassút, ilyen egyszerű, de például szomorúságnál ugyanez... Én ha rossz kedvem van, először szomorúakat hallgatok, hogy ne nyomjam el a rossz érzéseket, de utána áttérek egyre vidámabbakra. Ha meg jó kedvem van, sose hallgatok olyan zenét, ami ezt megváltoztathatná, csakis vidám vagy szép zenéket.

Persze, nem hülyeség, amit leírtál! :))) Mások isszák a nyugtató meg kedélyjavító meg ilyenolyan teákat, pedig csak pár jó szám kéne nekik! :D Bár én meg abban vagyok biztos, hogy nem mindenkire van a zene hatással. Van, akire nagyon, van, akire kevésbé, és van, akire egyáltalán nem. :-)

Amúgy attól is függ, hogy milyen hangulatot vált ki egy zene, hogy milyen emlékek fűződnek hozzá, számomra legtöbbször ez sokkal befolyásolóbb, mint maga a zene... Például néha visszavágyom a gimis éveimbe, olyan jó érzésekkel gondolok vissza rá, mennyivel jobb volt akkor minden, és meghallgatom az akkori zenéimet, és mindegyiktől csak az a "szuper gimis érzés" jön át, teljesen mindegy, hogy a szám szomorkás vagy zúzós, vagy vidám, vagy milyen... : )

Rám is igen komoly hatással van a zene. Azért is kezdtem el gitározni (˝If you really like music, play it˝)

Főleg estefelé, mikor a legnagyobb az agyi működésem, gyakran extázisba kerülök egy egy olyan számtól.

Helloween - We got the right, meg Turilli-Age of Mystic ice nagyon beindít főleg a második felétől mindkettő, mikor már ráhangolódtam teljesen a dalra, akkor teljesedik ki a vokál is a kórusban, elkápráztató rímek, mindez elegendő hangerővel leírhatatlan érzést kelt minden egyes alkalommal.

Hasonlót érzek mikor a Lord Of The Dance főtémáját játszom, ahogy a hangok elöntenek adrenalinnal, fokozatosan gyorsulok gyorsulok, még nagyobb katarzist okozva.

Ha ideges vagyok, Behemothot hallgatok, annál puhányabb zene nemhogy lenyugtatni nem tud, de semmilyen hatást nem kelt bennem, a hangulatom miatt egyszerűen unom a más zenét. Sokkal jobb levezetni egy kemény black számon, hogy pár percig kiteljesedjen a gyűlölet bennem, aztán hirtelen el is múlik, szó sincs róla, hogy még idegesebb lennék utána. Érdemesebb így kiadni a dühöt, mint megvárni hogy lenyugodjunk, mert akkor még órák múlva is vissza vissza jön a hangulat.

Racionális magyarázat

Egy japán tudós (Emoto) érdekes kísérletek végzett: különböző szavakat írt egy üveg deszt. vízre, és megnézte mikroszkóp alatt, hogyan változik a vízmolekulák szerkezete ez után. A kísérletet nem csak szavakkal, hanem mondatokkal illetve ZENÉVEL is elvégezte - igaz csak kettőt- hármat említenek a források: Beethoven egy szimfóniáját illetve Pastrolját, tovább általánosságban a Heavy metal zenét (bár egy forrásban Mansont említették, ezt nem találtam most meg).

[link]

http://www.youtube.com/watch?v=tAvzsjcBtx8

Személyes tapasztalat:

Persze, én is megfigyeltem már. Egyike vagyok a "szomorúságra zúzóst" elv híveinek. (Rise against, Tankcsapda dallamosabb számai.). Ez leginkább a családi konfliktusok utáni gyógymód. Ha nyugodt vagyok, akkor hallgatok lágyabb rockot is,meg különböző komoly zenei darabokat(Grieg, Bach,), kórusműveket.

Azt nem tudom, hogy mennyire lehet összezavarni a különböző zenékkel a testet-lelket... ezen még nem gondolkodtam. De igazad lehet, mert ugyan sok CD-m válogatás és 80féle előadó és stílus van rajtuk, de hangulatnak megfelelően mindig átléptetem az éppen nem megfelelőt.

Mindenesetre igyekszem kiszűrni azokat a számokat, amiknek a szövege negatív értelmű, éppen a fent említettek illetve az agykontroll miatt is (nem tudom mennyire ismered, meg hiszel benne, de szerintem nem csak az agyhullámokkal, hanem a vízzel is összefüggésben van. Talán pont emiatt. Agyhullámok = elektromos impulzusok, kell hozzá valami vezető közeg, a víz meg tudtommal eléggé vezető. A lényeg, hogy minden mindennel összefügg.)

Tehát ha az ember folyton olyanokat hallgat, hogy "fáj a fejem, nem tudom, hol vagy", elképzelhető hogy kialakul nála a fejfájás is - volt egy barátom, akinél tényleg ez volt a kiváltó tényező -meg hogy "marha szomorú vagyok", akkor valószínűleg azzá is válik.

Első vagyok, például nagy kedvencem a Kékszakállú herceg vára. Amikor először meghallgattam, azt mondtam, ez egy hallgathatatlan sz*r. Aztán ahogy egyre többet hallgattam, megtaláltam benne azokat a szépségeket és mélységeket, amik miatt most szeretem.

Nagyjából két részre lehet bontani a zenéket, van ami egyszerű, egy-két érdekes dolog van benne, és azt rögtön az ember arcába tolja, utána nem marad semmi érdekes benne.

És van, ami elsőre csak egy kis részét mutatja meg a szépségének, a valódi mélységének, de minél többször hallgatod, annál többet találsz benne.

Persze ilyen zene nem sok van, a zeneirodalom termésének 1-2%-a az, amit igazán jónak látok. De szerencsére még így is elég nagy a repertoár :) No meg egyszer a legtöbb olcsó zene is meghallgatható :)