Mit gondolsz erről a lányról? Egy ismerősöm blogjában találtam.
Tegyük fel, hogy megszületsz. Tegyük fel, hogy beleszületsz egy családba, ahol Te vagy apuci és anyuci szeme fénye, legféltettebb gyémántja. Egy zárt dobozban tartanak, ahol nem érhet semmilyen veszély; nem törhetsz el, nem kophatsz meg, nem lophat el senki, tehát teljes biztonságban vagy. Mindehhez társul egy apuka, aki egy óriási papucs, és egy anyuka, aki egy házisárkány. Mindketten Rád erőltetik az akaratukat, azzal a különbséggel, hogy anyukád ezt erőszakkal éri el: először csak hisztizik, aztán kiabál, és ha ez sem működik, nekiáll üvöltözni. Úgy tud üvöltözni, ahogy senki. Még a falak is beleremegnek. Apukád vele szemben, nem agresszív; ő úgy éri el, hogy azt tedd, amit ő kíván, hogy pofákat vág, nem szól hozzád, ha mégis megjegyzéseket tesz, és megvonja Tőled a költőpénzt. Tehetetlen vagy, hiszen függsz tőlük. Választási lehetőséged nincs. Fellázadhatsz, harcolhatsz a magad módján, csendben tüntethetsz, de változtatni nem tudsz. Falakat építenek köréd, korlátok közé zárnak, egy idő után már kimondatlanul tudod mit szabad és mit nem. Szabad vásárolnod. Ruhát, cipőt, táskát, sminket, napszemüveget, ékszert, ezt-azt. Persze nem nézik jó szemmel, de lenyelik. Nem szabad este kimaradnod, fiúkkal találkoznod, fiúkkal barátkoznod, káros dolgokat fogyasztanod (cigi, pia, drog, gyógyszer). Továbbá nem szabad bármi olyat tenned, amit egy „jó lány” nem tesz. A suliban természetes, hogy Te vagy a legjobb tanuló. A nagymama, a nagypapa, a szomszéd, a munkatárs, a mosógép szerelő, mindenki pontosan tudja milyen okos, szorgalmas, rendes, jó tanuló, „arany gyerek” vagy. Ha nem tudod hozni az elvárásokat, csalódnak benned, szemmel láthatóan kevésbé szeretnek majd.
Nagyon nehéz egy olyan családban felnőni, ahol nem hagyják, hogy kiforrjon a személyiséged. A saját képükre formálnak, az egyéniségedet számukra megfelelőnek alakítják.
Teljességgel nem tolerálják az értékrendjükbe nem beleillő álmaidat, vágyaidat, céljaidat.
20 éves vagyok, és elegem lett. Nem vagyok hajlandó feladni értük az álmaimat.
Elég erőt gyűjtöttem, hogy a dobozomat felnyissam és kiszabadítsam magam. Ha azonban ezt megteszem, tudom, többet semmilyen körülmények között nem jöhetek vissza. És ez nagyon megrémiszt. Nem tudom milyen jövőm van; nagyon félek attól, amit az élet a számomra tartogat. Lehetnék sokkal rosszabb helyzetbe, tudom, de jobba is! Ha már most ilyen fiatalon feladom a reményt, mi várhat rám a későbbiekben? A kérdés az, hogy megéri-e kockáztatni. A lelki egészségem csak jobb lehet, az tény. Mellettük minden nap egy öröké valóság. Ha látom őket, a halál jut eszembe, a reménytelen tehetetlenség, a düh, az abszolút kilátástalanság.
Lehet, velem van a baj, igen, elképzelhető. De, ha itt kell maradnom, nincs más út számomra csak a vég. És ezen az érzésen, ha idegbeteg vagyok (ahogy anyám mondja), ha nem, se nem tudok változtatni. Érzem és felőröl. A nap minden percében a lelkem legmélyebb pontját égeti, az utcán, a metrón, a suliban, a szobámban, egyetlen kivétellel mindenhol ezt érzem. Hol van ez a kivétel? Bevásárlóközpontok, ott ahol más lehetek, mint aki a valóságban. Megcsinálom magam, és ezzel másnak tűnök. És ha már másnak tűnök, el is hiszem, hogy más vagyok. Az a hely, ahol a legeslegjobban utálok lenni, az sajnos az otthonom.
Ha megkérdeztek volna meg akarok-e születni, most már tudom, kézzel-lábbal tiltakoztam volna.
Ja, és meglehetősen gyerekes meglátásai vannak, elég éretlenül szemléli a dolgokat, de ez megbocsátható, hisz' még csak 20 éves.
Szóval egy kis naív lánykát nézek ki belőle, aki egy cseppet sem sajnálatraméltó az eddigi "borzalmas" élete miatt. Jó, az igaz, hogy az anyja idegbajoskodását eltűrni nem lehet könnyű menet, de másnak ettől sokkal rosszabb sors jutott.
hát nemtudom ezen mi irigyelni való van, komolyan O.o
remélem sikerülni fog minde, amit akarsz, és ha ez a "családod"....hát sose bánt, hogy elmész tőlük....
"Lehetnék sokkal rosszabb helyzetbe, tudom, de jobba is"
igaza van.
a problémái lehet, hogy nem hatalmasak, és sok ember irigyelheti, amilyen körülmények között él (mondjuk én), de attól még neki ez az élet nem a legjobb. lehetne jobb. a legtöbb embernek van valami baja az életével, kevés a boldog ember. ő csak leírta a saját problémáját, ettől nem lesz hisztis p.icsa. amíg nem élte át, milyen szegénynek lenni, vagy csúnyának, vagy betegnek, vagy akárminek, addig nem is várható el hogy totálisan megbecsülje azt, ami neki jutott.
szerintem.
Apukád vele szemben, nem agresszív; ő úgy éri el, hogy azt tedd, amit ő kíván, hogy pofákat vág, nem szól hozzád, ha mégis megjegyzéseket tesz, és megvonja Tőled a költőpénzt. Tehetetlen vagy, hiszen függsz tőlük. Választási lehetőséged nincs. Fellázadhatsz, harcolhatsz a magad módján, csendben tüntethetsz, de változtatni nem tudsz. Falakat építenek köréd, korlátok közé zárnak, egy idő után már kimondatlanul tudod mit szabad és mit nem. Szabad vásárolnod. Ruhát, cipőt, táskát, sminket, napszemüveget, ékszert, ezt-azt. Persze nem nézik jó szemmel, de lenyelik. Nem szabad este kimaradnod, fiúkkal találkoznod, fiúkkal barátkoznod, káros dolgokat fogyasztanod (cigi, pia, drog, gyógyszer). Továbbá nem szabad bármi olyat tenned, amit egy „jó lány” nem tesz.
Nem értem, mi ezzel a gond, hisz minden szülő ezt teszi! a tőle telhető legtöbbet elvárja a gyerekétől, a tőle telhető leghatásosabb módszerrel büntet, ha kell, mert a gyereke nem fogad szót. Azt szeretné, ha azt tehetne, amit akarna? Na akkor milyen lenne az a szülő, ha ezt megengedné? Én is szoktam kiabálni a lányaimmal, ha észérvekkel nem tudok már hatni rájuk és kibukok teljesen, és tudom, hogy ez nagy gáz, DE ha megértenék, amit mondok szép szóval, soha kiabálni nem kellene, és nem is tenném. Pf. Apuci pofákat vág és megvonja a zsebpénzt? Azta, mekkora troger! És él a szülők fejében egy kép, hogy milyen egy jó gyerek és azt akarják, hogy a lányuk megfeleljen ennek a képnek? Azztta, ez is mekkora gáz már!
Én átérzem, tudom milyen az, amikor valakit úgy elnyomnak egész életében, születésétől kezdve, hogy felnőttként se mer lépni, mert bele van "programozva", hogy ne merjen bármit is tenni és kuss a neved, csak azt teheted, amit ők akarnak.
Kis együtt érző képesség nem ártana egyeseknek, ez egy szörnyű helyzet, amikor valaki ebben nő fel és hiába fogja fel egy idő után, hogy mi lenne a jó, hatalmas gátakkal van tele, amiktől nem tud tenni semmit....
Egyesek miért nem látnak a szöveg mögé?
Mint 17:49: ez már a lelki zsarolás, ha mindig így megy, ha nem tehet semmit saját kedvére, azért ez nem sok 20 éves fejében fordul meg!
Igen, minden szülő azt szeretné, ha az ő gyereke lenne mindenben a legjobb, ő lenne a legszebb, de ha mindennap kivágná valaki a hisztit nekem születésemtől fogva és mindent rám erőszakolna, lehet én is ilyen elnyomott lennék. Ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!