Léteznek még igazi gothok/grufftik? Vagy egyáltalán minek hívjam az ilyen embert?

Olyan emberek, akiket mások lelke érdekel, és nem keresnek kifogásokat arra, hogy miért is felszínesek, hanem tesznek ellene. Akiknek fontos a jellemük fejlődése, saját belső és konvencionális gátaik leküzdése, valamint képesek közvetett értékek felfogására, tehát értelmesek és érzelmesek is egyszerre.

Tudom mindenkinél egyéni a mérce, és valószínűleg magasra teszem, de nem engedek belőle.

Kezdem unni hogy a közhelyek mögött csak színészek vannak, mert a valódi egyéniség manapság olyan tulajdonság, amit birtokolni bitorlás, vagy közösség elleni bűn.