Hogy lehet ennyire mocskos ez a világ? Hová süllyednek az emberek?

"Jajj milyen sajnálatos, hogy zavarja a kis szemecskédet a dolog, hogy "gusztustalanok".

Én ebben egyéni életúttal összefüggő továbbá össztársadalmi problémát látok, ami egy összetett dolog (pl. a szülőknek nincs ideje a gyermekekre, vagy nem szerető családi közegben nőnek fel, az iskola nem működik védőhálóként, a fiatalok különböző bódító szerekhez nyúlnak, hogy elviseljék a világot v. végre jól érezzék magukat stb. stb.)

Igen, ez probléma, de nem hiszem, hogy azért, amit te írtál..."

Ezzel a válasszal teljesen egyetértek, tapasztalatból sajnos.

Ugyanezt csináltam, mint amit a kérdező leirt. Szüleim elváltak, egyiknek sem volt sok ideje rám. LEtt egy idegbeteg mostohaapám, aki terrorban tartott mindet anyuval. Ahol és ahogy tudtam menekültem otthonról. Bekerültem egy elég rossz társaságba, 16 évesen drogoztam. Elég volt egyszer rámerőltetniük, másodszorra már én kértem, hogy megint érezhessem azt a "nem érdekel semmi" érzést. Másfél évig csináltam, szinte senkinek sem tűnt fel. Aztán megismerkedtem a jelenlegi párommal, aki kihúzott ebből, hozzáköltöztem, az akkori társasággal teljesen megszakitottam a kapcsolatot. Megváltoztam, a jegyeim javultak. Hónapokon keresztül szenvedtem, mert hiányzott az anyag, de legyőztem! 4 éve élünk együtt, boldogok vagyunk, de sosem emlegetjük a múltat.

Hányingerem van a múltamtól, de büszke vagyok magamra, hogy nekem sikerült, ami kevés embernek!

Az akkori társaság tagjai felének mára már kirohadtak a fogai, és még sorolhatnám!

Bele sem merek gondolni mi lett volna belőlem, ha nincs, aki kihúz a sz@ból:(

21/L

DÖGÖLNÉNEK MEG AZ ILYENEK!

17/f

Köszi 21:32!

Te biztosan az a tipikus anyuci kicsi fia vagy, aki nyugodt családi légkörben nevelkedik.

Én nem kivánom neked, hogy dögölj meg, csak, hogy egyszer légy olyan helyzetben, mint én voltam!

Ezek a gyerekek talán nincsenek is igazán tisztában azzal, hogy valakiben tényleg viszolygást keltenek. Nekem is voltak kilengéseim, fel sem merült bennem, hogy valakinek közben ne tetszenék.

Magyarázgathatjuk egyikünk vagy másikunk felelősségét, de ha belegondolunk, talán addig egészséges a lelkünk, amíg lehengerelnek bennünket az ilyen látványok.

Sajnos közben persze a biztonságérzet helyett marad a kiszolgáltatottságé.

21:32-es vagyok.

Anyuci kicsi fiacskája lennék, mert nem vagyok olyan féreg, mint te? Anyám egyedül nevel és tart el egy nővéri fizetésből. Tavaly dobott a csaj, akibe 3 évig szerelmes voltam, miatta elveszítettem a barátaim nagyrészét, legjobb haverom elkerült Pestre iskolába.

Magam alatt voltam, mégse lettem piás, drogos féreg, mint te. Ez a különbség köztünk. Én ember maradtam, te nem.