Jó érzés bántani azt, aki nem bántott? Kifúrni a lustáknak azt, aki becsületesen többet tesz le az asztalra? Miért?

ooo ilyenen ne lepődj meg, ez a magyar ember egyik legfőbb tulajdonsága ...

sajnos én is mindig áldozata vagyok ennek...mindig mindenkinek segítek ahol tudok, nagyon lelkis vagyok, többet foglalkozom mások bajainak megoldásával, mint a sajátommal, de amikor oda kerül a sor, hogy magamon kéne segítenem, egyedül maradok, vagy épp azok rúgnak belém, akiknek előtte én segítettem :( és az is nagyon fáj, hogy a párommal kézzel, lábbal kapálózunk, hogy ki tudjunk mászni abból a borzalmas anyagi helyzetből amiben most vagyunk, de nem talál munkát már egy éve, diákhitelből élünk minden hónapban (ami max 40 ezer és azt is kamatostul vissza kellesz fizetni), és ha ez nem lenne elég, olyan "kedves" családja van(leszámítva anyósomat, aki tényleg kedves), hogy még abból a kicsiből is lop (szó szerint), amikor csak tud, aztán ott állunk az összegyűjtögetett kis pénzecskénk hűlt helye előtt és nem tudunk mit tenni, mert nem tudjuk ki vette el azt amiből amúgy is kevés van.... és hozzáteszem én soha semmi nem vettem el tőlük, max egy szelet kenyeret mikor nagyon éhes voltam, de még enni is minálunk szoktunk meg fürdeni is, szóval az ő családjánál csak alszunk...azzal meg ugye nem ártunk őnekik...sajnálom, csak ahogy elolvastam amit írtál annyira magamra ismertem :(