Ha valaki kér tőled pénzt az utcán, adsz neki?

pénzt én sem szoktam adni csak úgy, ha valaki pl. zenél, és az tetszik, akkor esetenként viszont igen. Ételt, ha van nálam, akkor szívesen adok, bár én még csak olyanokkal találkoztam, akiknél ez egy kamu indok volt.

Egyszer voltunk osztálykiránduláson, és odajött egy bácsi, hogy kajára szeretne pénzt kérni. Volt még nálam egy szendvics, amit odaadtam neki. Szépen megköszönte, és utána mondta, hogy tudnék-e neki adni még egy kis pénzt, hogy leöblíthesse egy kis borocskával... Szép...

Múltkor a nyugatiban találkoztam valakivel, aki kb. 4-5 embert megkérdezett, hogy tudna - e adni neki valamennyi pénzt, mert vonatjegyre kellene neki. Mindenki mondta, h nem, és utána úgy elkezdett a csávó káronkodni, meg szidni mindenkit, hogy én csak lestem...

Most kicsit eltérek az alapkérdéstől, de eszembe jutott valami a kérdés kapcsán.

Nekem, ha az utcán egyedül mászkálok, és általában egyedül szoktam, akkor sokszor van szükségem segítségre, általában ilyenkor kérdezősködni szoktam. Mivel, hogy elsőre nem biztos, hogy mindenkinek feltűnik, hogy miért állítom meg őt, miért kezdek hozzá beszélni, így sokan meg sem állnak, hiába szólítom meg őket. Egy időben úgy kezdtem a kérdésfeltevést, hogy "elnézést, tudna nekem segíteni", és 3 emberből kettő tuti, hogy ott hagyott egy szó nélkül. Most már átszoktam emiatt arra, hogy mondom rögtön, hogy mit szeretnék, bár nekem elég fura csak így lerohanni az embereket. Volt viszont olyan is, még az elnézést tudna nekem segíteni, korszakban, hogy odamentem reggel egy idősebb bácsihoz az állomáson, kezdtem volna kérdezni, és kb. az előbb említett fél mondat után látom, hogy kotorászik a zsebében, és odanyújt nekem valamennyi aprót. Én hirtelen köpni nyelni nem tudtam, beletelt egy kis időbe, mire sikerült kinyögnöm, hogy köszönöm, tartsa csak meg az aprót, én csak azt szeretném megkérdezni, hogy hányadik vágányról indul a vonatom...

Nem adok, nekem sincs annyi, hogy osztogassam, kell az a kevéske. Naponta többször szólítanak le, és sokszor balhéznak velem, hogy pár forintot sajnálok tőlük, és még akkor is nekik áll feljebb, amikor ezt közlöm velük, hogy maga a hatodik ma, nincs, nem, hagyjon békén.

Amikor recepttel akar valaki kunyerálni, akkor a kezeim mutatom, mert beteg a bőröm, vegye a lapot, nekem is kell gyógyszerre pénz. (havi fél kiló kenőcs + a gyulladáscsökkentők rá)