Szerintetek a barátság elmúlik az idő múlásával?

Nem tudom, jó kategóriába írok-e, de ez tűnt a legalkalmasabbnak... Szóvala helyzet az, hogy két éve vagyok gimis, és amint bekerültem, összeállt egy nagyon jó baráti társaság. 4-5 lány, nevetgéltünk, könyvtárba jártunk, hülyéskedtünk látástól vakulásig, kávézóba mentünk... Mindent megosztottunk egymással... Végül testvérekként szerettük egymást. Eltelt 1-1,5 év, és az egyik lány otthonülősebb lett (péntekestére gondolok), mi pedig bejártunk a városba. Nem ittuk magunkat hulla részegre, de nem vetettük meg az alkoholt, és a többiek a cigit sem. Majd durván kezdtek velem viselkedni, aki velem együtt ivott, az lehordott azért, mert ittam, ha szerelmi bánatom volt, és tanácsot akartam tőle kérni, kerek-perec megmondta, hogy őt ez nem érdekli, és hátat fordított nekem. Rákérdeztem, és azt mondták, megváltoztam, és így már nem szeretnek. Nem vagyok már könyvmoly, bejárok péntek este, és nem tartozom így közéjük. Azóta a lány, akivel együtt ittunk, nem szól hozzám, kilök a társaságból, suli végén minden délutánra programokat szervezett nélkülem, hogy egyedül maradjak. Ha mégis odamentem beszélgetni, háttal ült nekem, és kilökött onnét. Most nincs baráti társaság, amihez tartozhatnék, mert az a lány úton útfélen keresztbe tesz nekem. És egy másik "bandatag" pedig azt mondta, hogy ennek az az oka, hogy barátságok jönnek-mennek. Megváltoztam, így ennek vége. Szerintem ilyen nincs. Ha valakit szerettem, ha megváltozik is szeretni fogom. Szerintetek?