Miért nézik le az emberek azokat, akik megtartják a zenei stílusukat?

Érdekes módon azok a b*zik többet értek el, mint a teknós társadalom...

És különben is, férgeket csak férgekkel szabad összehasonlítani.

Kérdező, teljes mértékben meg tudlak érteni. Én is ezt hallgatom azoktól, akik nem is ismernek. Szerencsére az ismerőseimet alaposan megválogatom, és még sem az egyetemen, sem a munkahelyeken, ahol dolgoztam nem volt probléma a kinézetemmel sőt - inkább dicséreteket kaptam az extremitásom miatt. Kivétel néhány tanár.

Ami azt illeti, én egy 22 éves goth lány vagyok. És nem, ne járok talpig feketében, képes vagyok az alkalomhoz/helyhez illően megjelenni és viselkedni, attól függetlenül, hogy mit gondolok a világról, és milyen zenét hallgatok. Nekem is vannak komoly dolgok az életemben és céljaim, úgy, mint az emberek többségének. Csak az tud felháborítani, amikor bizonyos emberek első ránézésre elkezdenek gyűlölködni, áskálódni, és rögtön elítélik az embert, csak mert nem pl. leggingsben és tunikában érzi jól magát, hanem egy acélmerevítős fűzőben. Meg mert nem lédigagát hallgat, hanem bauhaust. Az egészben csak az a bántó, hogy én nem ítélek el senkit, amíg nem ismerem. Nyilván megvan a véleményem a populáris kultúráról, az átlagemberekről, de senkit nem dobok bele a skatulyába, amíg nem váltottunk annyi szót, hogy erre okom legyen. Fordítva viszont ez nem működik. A legtöbb ilyen ember már meg sem akar ismerni, mert elképzelik, hogy milyen vagyok, ahelyett, hogy kiderítenék. Persze akár meg is köszönhetném nekik, hogy kiszűrik helyettem a felesleges egyedeket az életemből, de mégis, az előítélet sosem jó.

Valamelyik válaszadó írta, hogy a szubkultúrák azért rosszak, mert az ember kap egy kész életfilozófiát, gondolkodásmódot, kultúrkört, és nem kell sajátot kerítenie. Szerintem ez nem igaz. Legalábbis, ha belegondolunk a társadalom így is, úgy is kategóriákra osztható. Ezek szerint, ha egy goth, metálos vagy punk "készen kapja" az érdeklődési körét és a gondolkodását, akkor az átlagember is - hiszen ők is egy csoport tagjai, csak éppen a legnagyobb csoporté. A hiba a gondolkodásmódban ott van, hogy a szubkultúrákba való besorolódás nem úgy működik, hogy az egyén eldönti, hogy na, én mától metálos vagyok. Hanem úgy, hogy az a bizonyos illető mondjuk meghallgat egy metál számot, és tetszik neki. Aztán egyre többet hallgat meg, és még mindig tetszik neki. Aztán utánanéz, hogy miről is szólnak ezek a számok, és rájön, hogy egyetért velük. Elmegy egy koncertre, jól érzi magát, és megismerkedik emberekkel, akik, mint kiderül hasonlóan gondolkodnak mint ő, és innentől máris megvannak a kellő kapcsolatok a szubkultúrához tartozáshoz. Nyilván ahogy egyre jobban beleássa magát, vagy régebben van benne elkezd érdeklődni a zenéhez kapcsolódó egyéb irányzatok iránt is, ami része a szubkultúrának - bizonyos filmek, bizonyos mondanivalójú könyvek, képzőművészet stb.

A lényeg az, hogy senki nem mondja meg neki, hogy na fiam, ha te metálos vagy, akkor ezt meg ezt kell gondolnod, hanem magától, a saját érdeklődéséből fakadóan fedezi ezt fel, és ez egy _belső_ dolog, nem külső hatásra történő. Ebben szerintem eleve különbözik a "nagy átlag"-tól, hiszen ha belegondolunk, a tinikorban mi alakítja az átlagos gyerek személyiségét? Hát a közösség, ami körülveszi. A közösség, ami megmondja neki, hogy mi a menő a zenetv-n, és hogy hogy menő felöltözni. Hogy hogyan menő viselkedni (többek között kinézni másokat), és hogy hova menő szórakozni menni. Azzal, hogy valaki egy szubkultúrához tartozik sok egyéb mellett ennek is ellent mond - a legnagyobb készen kapott skatulyának, "gondolkodás"módnak, viselkedésmódnak.

Jó, akkor gondolj amit akarsz. De nem vall túl sok intelligenciára az ilyesfajta általánosítás. Pontosan ugyanazt csinálod, amit másnál lenézel.

Azt már inkább meg sem említem, hogy elektronikus zenében is lehet művészit és maradandót alkotni, a zenét ugyanis nem az előállítás technikája határozza meg.

Ami az önállóságot illeti: nem azokat tartom önállónak, aki a mainstream szemléletet teszi magáévá. Igen sokan vannak, akik kialakítják a maguk világnézetét és nem ragaszkodnak egy stílushoz. Azért sántít az, hogy valaki elkezd metált hallgatni, aztán rájön, hogy a szemlélete megegyezik a metálos szemlélettel, mert általában nem így szokott történni a dolog. Addig ismerkedik a szemlélettel, amíg végül a magáénak érzi. Tizenévesen ez persze akár egy órán belül is megtörténik, így könnyű azt hinni, hogy fordítva történt.

Igen ritka az az eset, hogy az embernek az önállóan kialakított világnézetével egyezik egy zenei stílus filozófiája. Hiszen az azt jelentené, hogy a többmilliárd ember csak néhány száz filozófiát alakít ki, ez nyilvánvalóan kizárt.

Na meg vannak, akik mindenfélét hallgatnak. Ők kénytelenek saját gondolatokat kialakítani. Nekem például a kedvenceim Poulenc, Bartók, a Celtic Woman, Mantyjarvi, Karl Jenkins, Sugarland, Carrie Underwood - ahány szerző, annyi stílus. A legtöbbnek filozófiája sincs. Na meg ha hozzáveszem, hogy egy jó techno bulit is tudok élvezni és egy rossz metálkoncerten unatkozom - miért?

Egyszerű: a zenét zenének tekintem, nem életfelfogásnak. Dacára annak, hogy egyébként zenész vagyok. Vagy épp ezért.

Na meg még egy dolog, amit nem szabad elfelejteni: normál esetben az ember életfelfogása változik. Ahogy egyre több különféle hatás éri, kénytelen revideálni a nézeteit, hiszen kiderül a régiről, hogy mégsem olyan jó, mint hitte. Aki bezárkózik egy szubkultúrába és bezárja elméjét az új hatások előtt, ami egyébként a bölcsességhez vezető út lenne, azt az embert inkább sajnálom, de nem becsülöm.

14:22

Lol, ez öngől volt. A rockerekre hoztad érvnek a görögöket, itt meg azt írtad, férgeket csak férgekkel szabad összehasonlítani. :D

Nézd, nem azzal van a baj, hogy valakinek egyszer valamikor megtetszett egy zenei stílus, és a későbbiekben is azt szereti. A baj szerintem az, amikor valaki felnőttként is csak ez alapján tudja magát meghatározni.

Pl. én tiniként punk csaj voltam, taraj, bakancs, minden, amit akarsz. Fenemód lenéztem a "diszkósokat", mert hogy az ő zenéjük, sőt, életük nem szól semmiről, csak arról, hogy divat meg party, és semmi más. Aztán közben felnőttem, rájöttem, hogy bizony a világ nem fekete és fehér.

24 évesen a mai napig szívesen meghallgatom a régi kedvenceimet, elmegyek koncertre is, viszont újabban a raggae zenét is megszerettem, de ha úgy adódik (olyan társasággal megyek szórakozni), akkor simán elmegyek diszkóba is bulizni, ott is jól tudom magam érezni. Mindezek mellé az öltözködésben az ilyen vintage/pin-up stílusú ruházatot preferálom. Teljesen felesleges dolognak tartom, hogy az öltözködésemmel azt vágjam mindenki arcába, hogy én pontosan milyen zenét is szeretek. Ne ebből lássák, hogy én mennyire egy jó arc vagyok :) Megvan a magam stílusa az öltözködés terén, az tetszik, köze nincs a zenei ízlésemhez, de miért is kéne? Nem egy hirdetőtábla vagyok, nemde?

"Pl. egy ismerős mesélte, hogy az ő szalagavatójukra a metálos osztálytársnője BAKANCSBAN ment! O_o WTF? Egy szalagavatóra? És - állítólag - abban is keringőzött! Azért tudjuk már, hova, mikor mit veszünk fel, nem?"

Nem tudom, engem még egy tiszta bakancsért sose szóltak le azon kívül, hogy nem rohad-e bele a lábam. Állásinterjún is abba mentem. Ééés megkaptam, ennyit erről...

"A görögök szerint a zene isteni eredetű, s nagy erkölcsi hatása van, mely kiterjed az emberi jellemre és viselkedésre is"

Nézz be egy diszkóba és mond meg, milyen erkölcsös embereket látsz."

Itt titeket hasonlítottalak hozzájuk...

""A görögök szerint a zene isteni eredetű, s nagy erkölcsi hatása van, mely kiterjed az emberi jellemre és viselkedésre is"

Nézz be egy diszkóba és mond meg, milyen erkölcsös embereket látsz.""

De ha a görögökhöz hasonlítod a mai embereket, akkor magadat is hozzájuk hasonlítod. Úgy írtad férgeket csak férgekhez lehet. Nálad van erkölcs náluk nincs. Ez összehasonlítás.

De mindegy, részemről meg szőrszálhasogatás.

Ha tényleg ennyivel lerendezel egy egész népet, hogy féreg, meg lenézed a diszkósokat, akkor kicsi bajok vannak....