Miért van az hogy vonz az ölés, élet kioltása?

Ajanlom ezt a konyvet, a destruktivitas vágyának lélektanával foglalkozik, meg is fejti az okot, imadom a konyvet, zsenialis:

Arno Gruen: A normalitás tébolya.

Egyebkent még Eric Fromm könyvei kozott talalhatsz leginkabb témávbavágót. Ez az Altalad emlitett jelensega szeretet ellenpontja, ezért a szeretettel (és szabadsággal) foglalkozó konyvekben lelhetsz választ a kérdésedre.

Azért, mert befolyásolva vagy. Sokan. Az, hogy ennyi dolog megtalálható a neten és korlátlanul elérhető a jó és a rossz, (értsd képletesen) nem igaqzán hasznos. Az érzést a hiánya váltja ki valaminek. Esetleg félsz a haláltól, nem ismered és előre fele menekülsz úgy, hogy igyekszel szembenézni vele. Az ember alapvető természete az élet és a harmónia. Ezt neveléssel, behatásokkal már az elején tönkrevágja a társadalom, mely ma ismét a halál felmagasztalója.

Ha szeretsz valakit, tartozol egy összetartozó közösséghez ez nem érdekel, mert minden normális élőlény a földön egyfajta szimbiózisban él egymással. Az ölés szükségszerűségből és nem élvezetből történik.

Hogy mi van a halál után, azt bizonyossággal nem tudhatjuk, csak hihetjük.

Arra szoktram gondolni, hogy amikor mélyen alszom, nem emlékszem a tudatos énemre, hogy lennék. Ha levágnák a fejemet, nem lenne, ami felfogná a létezésemet, megszűnnék egységként létezni.

Két dolgot feltételezek. Vagy szivatásból írtad ki a kérdést vagy, ami jobb, nyíltan szembenézel a kérdéssel. Ha teheted beszéld meg valaki hozzáértővel ezt, mielőtt késő lenne. Én sok hozzátartozómat láttam halála után és durva dolgokat is. Ez a valóság keményebbik oldala. Nem kérek belőle, bár tudom, hogy van, a pusztulás is része a létezésünknek.

Inkább vágd el egy csirke nyakát és megtudod milyen érzés kioltani egy életet......