Mi alapjan es föleg miert kategorizalunk be rögtön valakit szimpatikusnak ill. unszimpatikusnak?

Az agynak van kényszere, hogy mindent elemzen. Ez vonatkozik a személyekre is, sőt főkpp rájuk, hiszen tudnunk kell, hogy éppen védekezni kell a következő percben, vagy valami másra számíthatunk. Ennek egy érdekes esete, mikor egy normál ember egy értelmi fogyatékossal találkozik, ilyenkor az egézséges ember agya nem érti a fogyatékos mozdulatait, gesztusait, és ha megfigyeled, ilyenkor az emberek döntő többsége igyekszik elhúzódni, mivel az agy biztos ami biztos alapon védekező módba áll. Erről lehetne még ódákat zengeni, lényeg, hogy a kategórizálásnak önvédelmi szerepe van más egyebek mellett.

Az, hogy mi alapján kategórizál nem igen lehet megmondani, elég egyedi, hogy ki tetszik, és ki irritál csupán a létezésével.

Máris beloptad a szívembe magadat!

:)

Szerintem azért van a magyar emberek között általában a túl éles bírálat és kritika a másik iránt, mert a társadalom alapból pesszimista és negatív beállítottságú, és az ember bizony azokat a tulajdonságokat utálja a másikban ( akár már az első alkalomkor is ), amik benne is ugyanúgy benne vannak, csak nem tudja / nem meri / nem akarja kimutatni, kifele sugározni, mert tart a negatív visszajelzéstől.

Ez az unszimpátia – szimpátia dolog is azért ilyen kiélezett, pedig sokkal másabb lenne társadalmunk, ha nem ezen kérdésekkel lenne elfoglalva az átlagember, de sajna így van.

Példa rá:

Aki sugározza a határozottságot, önbizalmat, egészséges önértékelést, arra egyből azt mondják: "nagyképű", már rögtön unszimpinek van kikiáltva, holott egyszerűen csak elégedett önmagával és a világgal.

De itt az országban ez rögtön negatív töltést kap.

Nincs is talán még egy ilyen nyelv ( és nemzet ), ahol ennyi melléknév, viselkedésforma, illetve életérzés szolgálna arra a célra, hogy az unszimpátiát kifejezze ( sügéragyú, bunkó stb .), ezeket le se lehet fordítani szinte más idegen nyelvre, vagy, ha le is fordítja valaki, illetve keres hasonló kaliberű kifejezést, akkor sem érződik annyira benne a "nemzeti sajátosság" és más kultúrából származó embereknek egyszerűen olyan furcsa ez, teljesen idegen tőlük, ...

Na, jól ,elkanyarodtam a témától.

Minél negatívabb valaki, annál sötétebben látja az embereket maga körül, minél kevesebb az önbizalma, annál unszimpatikusabbnak látja az embertársait.

A kisugárzásról pedig annyit, hogy Te mindig a hasonló töltetű embereket vonzod be magadhoz ( ha pozitív vagy, a pozitív embereket ), az ellentéteidet pedig már alapból taszítod.

Ha két ellentét kezd érdeklődni egymás iránt, az meg általában azért van, mert bár utálják, mégis tisztelik (!)és nyitnak egymás iránt, hogy kölcsönösen cseréljék egymás között a "pólusokat".

Szerintem.

Hát, igen, erre mondják, hogy könnyen válik valaki unszimpivé vagy szimpivé, de empatikussá?

Annál kevesebb - pedig ha ebből több lenne, nem kéne ezt a kérdést se boncolgatni.

Én ezt azért írom, mert olyan természettel áldott ( vagy vert?! ) meg az Isten, hogy csak vajmi kevés embert tartok egyből unszimpinek, általában mindenkit elfogadok olyannak, amilyen és nem ítélek látszat és külsőségek alapján, mert ez a dilemma általában a felszínes és azonnal ítélkező embereknél jelenik meg, és gyakran köze nincs a realitáshoz, inkább eltúlzott idealizmusnak tartom.

Bocs az OFF- ért.

Bocs, de írásjelek hiányában nem értem a mondatodat...

:S