Miért fáj ennyire a búcsúzás?

A változás mindig nehéz. De ne ezen agyalj. Élvezd ki az utolsó napotokat:) És nem a sírba mentek, még fogtok találkozni. Akikkel olyan a kapcsolatod, őket nem veszíted el ezzel

énis most ballagok , némelyiktől örülök hogy megszabadulok , de a barátaiddal ugyanugy fogtok még találkozni, tartani a kapcsolatot, mert ez nem világ vége, hanem csak továbblépünk egy életszakaszon...:)

nekem is pont ez a bajom :( nagyon-nagyon szeretem az osztályomat és már csak egy alkalmunk van találkozni :S iszonyú szomorú vagyok és nem tudom már elképzelni nélkülük az életem... szerintem nagy sírás lesz a végén :'(

Ma volt a bankettem, nagyon jól éreztem magam a tanárokkal és az osztálytársaimmal:D De amikor az osztályfőnökünk elkezdett hozzánk beszélni nagyx meghatódással, körbenézek, sokan sírnak körülöttem és énis átvettem az érzést és énis elkezdtem sírni :S Pedig nemhittem volna hogy fogok.Nagyon szeretem az osztályomat, majd holnap ön a ballagás...Na akkor is biztos meg leszek hatódva, és néhány embertől végleges búcsút veszek. Remélem neked is nagyon jó lesz ez a pár óra, amit eltölthetsz utoljára együtt az osztályoddal!:)

nehéz a változás. örülök, hogy már csak a phd van...

Nekem is fájt. Azt mondta mamai, hogy el se akartam menni a bankettemre. Jó kis osztály voltunk. A suli napot mi nyertük, farsangon elsők lettünk. Mindig mondogattam, hogy utolsó kirándulás, utolsó nap. Banketten Noémi mellett ültem, velünk szemben Ádám és Marci. Amikor sírtam, nevettem, hogy oldjam a feszültséget, nem értették mi játszódik le bennem. Ballagáson bőgtem... ez , ahol most vagyok, jobb osztály, jövőre még jobb lesz, mert lebukik az a 3 ember, akiket utálunk és tényleg csak a normák maradnak. Hiányozni fognak, de akik számítanak azokkal lehet tartani a kapcsolatot és nem kell elengedned Őket. Csak azoktól búcsúzol el, akiket kevésbé szeretsz.

*mami