Tetszenek ezek a versek?

Az élet iróniája

Ágyamban fekve

Könnyeimben hemperegve

Csak rád gondolok.

Szívem összetört

Lelkem meggyötört

Mert mást szeretsz.

Ami még jobban fáj

S ami a legnagyobb kár

Hogy ő nem szeret téged.

A viszonzatlan szerelmek tengerén

A szerelmen merengvén

A hullámok elsodornak minket.

Tudom, soha nem leszel az enyém,

Tudod, soha nem leszel az övé,

Szenvedünk mindketten.

Egy reménytelen helyzet,

Egy másokhoz vezethet

Ez az élet iróniája.

Viszonzatlan szerelem

Könnyek mossák arcomat,

Miközben vívom magamban a harcokat

Hogy ne gondoljak rád

Gyötrődés az életem

Fáj, de azért szeretem

Felidézni arcod

Nem iszok, s nem eszek

Emlékeket tépdelek

Szét magamban

Nem tudom, hogy szerelem-e

De tudom, hogy kell nekem e

Édes fájdalom.

Amikor már azt hiszem, csillapodik

Előtör, és szívem újra megbetegszik

Gúnyos ez a kór.

Megfertőz, meggyengít

S a végén a nagy semmibe taszít.